„Székesfehérvár még nem ünnepelhetett bajnokcsapatot labdarúgásban, így rajtunk a sor, hogy megtörjük ezt az átkot” – magyarázza a brazil tört magyarsággal, egyszerű, de érthető szavakkal.
„Nem beszélünk mindig az aranyéremről az öltözőben, de ahogy közeleg a bajnokság vége, mégis egyre többször szóba kerül. Hiba lenne viszont ezzel foglalkozni, csak a három pont megszerzése a lényeg, s az, hogy menjünk előre. De amikor a lelátón felharsan néha-néha a „Bajnokcsapat!”, akkor különös érzés önt el legbelül. A legjobb az egészben, hogy én is tagja vagyok ennek a gárdának, s ha sikerül elérni a céljainkat, akkor úgy érzem: én is megtettem a magamét.”
Hogy Alves mennyire tette meg a magáét, jelzi: 20 találatával fölényesen vezeti a góllövőlistát – őt követi a 11 gólos kaposvári Oláh Lóránt -, éppen ezért vele kapcsolatban kihagyhatatlan kérdés: mennyire foglalkoztatja őt a gólkirályi cím?
„Téved vagy nem ismer az, aki azt hiszi, ez a legfontosabb. Dehogy. Nyerjük meg a bajnokságot, csak ez számít. Persze, csatárként a góllövés a feladatom, s imádok gólokat rúgni, de annak is örültem, amikor tavaly Nikolics Nemanja lett a gólkirály, s néhány gólpasszal tudtam őt segíteni. Most is a csapat a lényeg, a győzelem, s ha csak gólpasszt adok, de más lövi a gólt, én akkor is boldog, elégedett vagyok.”
Márpedig a csapatjátékból Alves alaposan kiveszi a részét, elég csak a ZTE elleni 3-0-s győzelemre gondolni, ahol két gólja mellett kiharcolt egy tizenegyest – sőt, az elsőben is főszerepet vállalt -, ráadásul két zalai játékost is kiállítottak róla. Ami viszont érdekes vele kapcsolatban, hogy fejjel ritkán, nagyon ritkán eredményes.
„Ez így van, el kell ismernem a hiányosságomat” – neveti el magát.
„De azért a Debrecent az én fejesgólommal győztük le idehaza, amin magam is meglepődtem. Tényleg régen fejeltem előtte gólt, közel két éve, 2009 őszén a Fáy utcában, arra viszont tisztán emlékszem, hogy még a Honvéd játékosaként a Fradi ellen mesterhármast értem el, három fejesgólból. Inkább lábbal vagyok eredményes, de azért remélem, ezt a gyenge pontomat megbocsátják nekem a szurkolók…
Külföldről nem beszélünk
Természetesen szóba került Alves külföldi szerepvállalása is, de erről a játékos egyelőre semmit sem akart mondani. Nem is csoda, hiszen a télen „megégette” magát ezzel kapcsolatban a brazil, amikor szinte mindenki biztosra vette a távozását, ám a Videoton ragaszkodott a több mint egymillió eurós kivásárlási árhoz. Amit aztán egyetlen külföldi egyesület sem volt hajlandó kifizetni érte, pedig hallani lehetett a német Mönchengladbach és Freiburg, a francia Marseille, a svájci Luzern és a török Bursaspor tapogatózásáról is. A magas vételárat Alves rossz néven vette, s akkoriban ő és a vezetők között nem volt éppen felhőtlen a viszony, de a csatár végül beletörődött a sorsába, beállt a sorba, és zokszó nélkül végezte a munkát. Ellentétben 2010 tavaszával, ami után Mezey György kóválygó őszi légyhez hasonlította a támadót.
