Az írek széttépnék a papírformát

A németországi eseményen sem alkottak maradandót, igaz, kudarcot sem vallottak. Csoportjukból ugyan nem jutottak tovább, viszont legyőzték az ősi ellenfél Angliát, és ezzel, úgymond, megtették a magukét. Mondhatták volna akár azt is, hogy ezért jöttünk… Az egyetlen gólt szerző Ray Houghton természetesen nemzeti hős lett, az meg a hab volt a tortán, hogy a Shiltonnal, Linekerrel, Robsonnal, Barnesszal felálló angol válogatott az írek mögött – nyeretlenül – csupán negyedik lett a csoportban.

Az idei fellépés lesz tehát az ír válogatott második Európa-bajnoki szereplése: túlzás lenne azt állítani, hogy a csapat esélyesként érkezik a tornára. Azért lesajnálni sem kell őket, ugyanis a tizenkilencedikek a FIFA rangsorában – az európaiak között az előkelő tizennegyedikek.

A tavasszal a csehek elleni mérkőzésre meghívott, huszonnégyes keretbe mindössze két játékos érkezett nem angol csapatból: Aiden McGeady a Szpartak Moszkva, Robbie Keane a Los Angeles Galaxy futballistája. Nem éppen világverő együttesekben játszanak, ahogy az „angolok” sem: aki az Evertontól vagy az Aston Villától kapja a fizetését, az már akár fel is vághat.

A múltra sem sokan lehetnek büszkék: Keane korábban szerepelt a Tottenhamben, a Liverpoolban, a Celticben, sőt, hat mérkőzésen az Internazionaléban is, az azonban, hogy mostanság Kaliforniában keresi a kenyerét, nem emelkedő karrierről árulkodik.

A korábban a Manchester Unitedből kirobbanthatatlan John O’Shea-nek is leszálló ágban van, mostanság meg kell elégednie a Sunderlanddel, a Chelsea-ben is megforduló Damien Duff pedig a Fulhamban szorgoskodik. Az is londoni csapat, csak éppen más kávéház…

Az írek az Eb-sorsolásuknak sem örülhetnek, hiszen mindhárom vetélytárs, vagyis az olasz, a spanyol és a horvát csapat is erősebb. Legalábbis papíron, az írek viszont imádják „összetépni” a papírformát.