Elek: Nincs párja idén a Vidinek!

- 2008 nyarán igazolt a Videotonhoz, de nehezen lendült bele. Igaz, hogy kezdetben inkább visszatáncolt volna?

- Az elején nagyon rossz volt. Húszéves koromig a szüleimmel éltem, majd hirtelen ott kellett hagynom őket. Ahogy a barátaimat és az ottani csapatot is. Az első fél évem rá is ment a beilleszkedésre, ráadásul rögtön kiújult egy régi, combhajlítóizom-sérülésem. Több mint három hónapot kellett emiatt kihagynom. Aztán felépültem, de eleinte csak az NB III-as csapatban kaptam lehetőséget. Hát, mit mondjak, nem volt egy leányálom húszévesen belecsöppenni az ismeretlenbe.

- A szüleivel mikor találkozott utoljára?

- Egy hete. A kecskeméti bajnokink másnapján játszottunk jótékonysági mérkőzést Kazincbarcikán, két korábbi csapatom ellen. Az első félidőben a hazaiak, a másodikban a Putnok volt az ellenfél, s a bevételt teljes egészében szülőfalum, a viharvert Bánréve megsegítésére ajánlottuk. Hogy mennyire kellett, jelzi: Bánrévén 550 ház van, ebből 480-on nem maradt tető a vihar után.

- Édesanyja hogy bírja, elvégre tavaly óta már az öccse, Bence is a Videoton játékosa, akinek a góljával legutóbb U19-es csapatunk legyőzte a finneket?

- Ma már csak a 16 éves húgom, Vivien boldogítja őket otthon. Egyébként Bence Felcsútra, a Puskás Akadémiára került, s éppen most, májusban érettségizett le, így már hozzám hasonlóan ő is Fehérváron lakik.

- Beszéljünk a Videotonról. Sokak szerint már most oda lehetne adni az aranyérmet a gárdának.

- Várjunk még ezzel, messze még a bajnokság vége. És tavaly is voltunk már hasonló cipőben. Akkor is hasonlóképp indultunk, vezettük a bajnokságot, sőt, az első helyen teleltünk, mégsem jött össze a bajnoki cím. Most több pontunk van, mint egy éve ilyenkor, s talán a zalaegerszegi győzelmünk óta érzem én is: ez a csapat más. Jobb.

- Miben?

- Küzdeni tudásban.

- Kell ennek a csapatnak egyáltalán küzdenie?

- Néha kell. Egyébként jó kérdés, s komolyan mondom: mi is várjuk azokat a meccseket, amikor valaki megszorongat bennünket. Úgy, istenigazából. Ki merem jelenteni minden nagyképűség nélkül, hogy ez a mostani Videoton kimagaslik a mezőnyből, de ahhoz, hogy ez tényleg mindig győzelemmel párosuljon, a játékosoknak küzdeniük kell. És ha ebben a keretben minden labdarúgó a tudása legjavát adja, akkor nem tudnak bennünket megverni. Ebben biztos vagyok. De visszatérve az ominózus ZTE elleni meccsünkre. Ott csúsztunk, másztunk, s így harcoltuk ki a bravúrgyőzelmet.

- Ha ez a Videoton ennyire kiemelkedik, akkor tényleg meg sem áll a bajnoki címig?

- Szerintem ez csak rajtunk múlik. És egy-egy győzelem is csak a játékosok hozzáállásától függ. Mert bevallom, voltak olyan meccsek, amikor – elkényelmesedtünk. Mondjuk a Szolnok ellen. Győztünk 3-1-re, de a félidőben még az ellenfél vezetett. Nem azt akarom mondani, hogy lenéztük őket, de valahogy… Nehéz ezt kimondani. Inkább úgy fogalmazok: nem ment annyira a játék. Aztán a Paks elleni 2-1 után is megkaptuk a magunkét Gyuri bácsitól. Nagyon nem tetszett neki a hozzáállásunk.

- Apropó Mezey. Mi a véleménye a mesterről, tényleg drákói szigor van az öltözőben?

- Nem azt mondom, hogy katonás fegyelmet tart, de rend van, az biztos. Ez azonban mindennek az alapja. S az is igaz, hogy ami a szívén, az a száján, nem szokott kertelni. Bár minden játékost úgy kezel, akár a fia lenne, ha valami nem tetszik neki, akkor bizony nincs babusgatás…

- A Videotonnal kapcsolatban kihagyhatatlan, hogy minden mérkőzésen jelen van Orbán Viktor. Ebből mennyit érzékelnek, az öltőzőbe is bemegy, találkoznak vele?

- Általában csak az összefoglalókban szoktam látni, hogy ott volt a meccsen, egyébként nem nézegetem a VIP-páholyt… Amúgy talán kétszer találkoztam vele eddig. Egyszer egy ausztriai edzőtábor alkalmával jött be az öltözőbe, majd pedig a Maribor elleni hazai, pontosabban győri mérkőzésünk során kérdezte tőlünk, mire számítunk a visszavágón, s kikérte a véleményünket. Nincs ebben semmi különleges, szereti a focit.

- És azt hogyan élik meg, amikor „állami Videotonnak” gúnyolják a csapatot, s idegenben beszólogatnak a háttér miatt?

- Szeretem, ha irigykednek rám, mert akkor elértem valamit. S ez a csapatra is érvényes. Sajnos, ma idehaza nem tudják elfogadni, hogy van három, négy csapat, ahol rendezettek a viszonyok, s a többségnek a mai napig felfoghatatlan, hogy akadnak vezetők, akik ki akarnak törni a szürkeségből. Inkább szidják őket, ha másért nem, hát - irigységből…