Illovszky Rudolf 1922. február 21-én született, az MTK-ban kezdett el focizni, majd tizenöt éven keresztül (1941-1956) futballozott az élvonalban a Vasas játékosaként. A piros-kékek tagjaként 270 mérkőzésen 87 gólt szerzett. Villámgyors balszélsőként vezéregyénisége volt a csapatnak. Három alkalommal szerepelt a a magyar válogatottban is.
Még játékosként edzői képesítést szerzett, trénerként is a Vasasban kezdett dolgozni: 1960 és 1977 között négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1965 és 1977-ben), háromszor Közép Európai Kupát és 1986-ban Magyar Kupa-győzelemre vezette csapatát. Élvonalbeli szakvezetőként 445 találkozón ült a kispadon. Külföldön is szép sikereket ért el a görög Pireusznál és az osztrák Admira Wackernél. Tizenhárom évvel ezelőtt ismét leült a Vasas kispadjára és megmentette az együttest a kiesésétől.
Két időszakban volt a magyar válogatott szövetségi kapitánya, előbb 1966-67-ben, majd 1971 és 1974 között. Összesen 29 mérkőzésen irányította a nemzeti tizenegyet. Vezetése alatt a válogatott ezüstérmet szerzett az 1972-es müncheni olimpián, és ugyanebben az évben kijutott az Európa-bajnokságra is, ahol negyedik lett nemzeti tizenegyünk, akiket 1972-73-ban Európa legjobb négy csapata között tartották nyilván.
Nyugdíjazása óta a Vasas több felkérésének is eleget tett. Kezdetben edzőként, majd utánpótlás-vezetőként, később elnöki tanácsadóként és szakosztályvezetőként is tevékenykedett. A Fáy utcai stadion évek óta az ő nevét viseli.
Tavaly a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje polgári tagozat elnevezésű kitüntetést vehette át. Illovszky Rudolf a magyarországi labdarúgás érdekében végzett tevékenysége és sportpályafutása elismeréseként érdemelte ki az elismerést Sólyom László köztársasági elnöktől.
A Vasas labdarúgócsapatának jelenlegi vezetőedzője Mészöly Géza, továbbá Vancsa Miklós ügyvezető és Tóth András kapitány is megrendülten köszönt el az edzőlegendától az együttes hivatalos honlapján.
Mészöly Géza:
- Éppen a Tomori utcai általános iskolában voltam egy rendezvényen, amikor
megtudtam, hogy mi történt. Nem szégyellem, elsírtam magam, hisz második
apámként tiszteltem Rudi bácsit. Februárban, az öltözőben köszöntöttük a
csapattal együtt a születésnapját. Ma délután egy órakor ugyanott gyertyát
gyújtunk a tiszteletére. Bocsánat, de egyszerűen most nem tudok mást mondani.
Vancsa Miklós:
- Az kevés, hogy megrendültem, nem tudom szavakba önteni, hogy mit érzek. Olyan
sokat tanultam Tőle, annyi mindent köszönhetek Neki, hogy arra nincs kifejezés.
Az edzéseken, illetve amikor együtt utaztunk mérkőzésekre, az mindig egy külön
élmény volt számomra. Amit ezeken az utakon megtanulhattam, az felért egy
egyetemi diplomával.
Személyében az egyenesség, a becsület, és a következetesség egyik jeles
képviselője távozott közülünk. Azt szokták mondani, hogy senki sem
pótolhatatlan. Most úgy érzem, hogy ez a mondás nem igaz. Az Ő személye és
személyisége igenis pótolhatatlan. Minden száz évben talán, ha egy ilyen ember
születik.
Tóth András:
- Nehéz bármit mondanom. Nekem különösen, hiszen hozzám nagyon közel állt. Ő
volt az, aki segített engem, hogy idekerülhessek, tehát mondhatom, hogy egész
játékos-pályafutásomat meghatározta a személye. De nem hiszem, hogy a csapatból
bárki semleges tudna maradni Vele kapcsolatban. Minden edzésen ott volt, velünk
volt és nincs olyan játékos a keretben, aki ne szerette volna, akihez ne lett
volna egy-egy jó szava. Tudjuk, hogy szinte élete utolsó pillanatáig a Vasasért
élt, és nagyon nagy űrt hagy maga mögött most.
Kedden 20 órától a Vasas szurkolói gyertyagyújtással emlékeznek a legendás Mesterre az Illovszky Rudolf Stadion eredményjelzőjénél. A honlap úgy tudja, más együttesek drukkerei is jelezték már részvételüket.
