Decemberben félévzáró sajtótájékoztatót tartott a Ferencváros, amelyen többször is hangsúlyozták a klub vezetői, komoly erősítésekre lehet számítani a télen. Azt ugyanis ők is belátták, az őszi produktummal nemhogy belátható időn belül a nemzetközi kupaszereplés, de még a biztos feljutás sem garantált.
A félévzáró sajtótájékoztatón felvetődött Király Gábor neve, ám mint azt maga az érintett a SportHiradónak elárulta, ennek a felvetésnek vajmi kevés a valóságtartama, és valójában meg sem keresték a IX. kerületi klubtól. Egy potenciális jelöltet már ekkor lehúzhattunk a képzeletbeli bevásárlólistáról, ám azonnal felvetődik a kérdés: miért húzzák el a szurkolók és a sajtó előtt a mézesmadzagot, ha fel sem vették a kapcsolatot a Burnley kapusával?
Ugyanezen eseményen Terry Robinson, az FTC Zrt. elnöke három labdarúgó nevét is megemlítette, akik nagy valószínűséggel az Albert-stadion hazai öltözőjében készülnek fel a tavaszi megméretésekre. Mondani sem kell, azóta hírét-hamvát sem lehetett hallani az Adam Chapman, Kyle Walker, Jordan Robertson hármasfogatnak.
Ezen történések után joggal kérdezhetik a Fradiért aggódók, vajon mi mondatja azt több ferencvárosi klubvezetővel, hogy a jelenlegi játékoskerettel kötelező a feljutás. Mert a végtelenségig Lipcsei Péter, Dragóner Attila és Paul Shaw sem húzhatja a IX. kerületiek szekerét, az egy szem istenáldotta tehetség Tóth Bencétől pedig nem várható el, hogy minden mérkőzésen átlag feletti teljesítményt nyújtson.
Kötve hiszem, hogy ez mindössze az én meglátásom lenne, főként úgy, hogy a zöld-fehérek keddi edzését elnézve el sem tudom képzelni, ki lendítené át a csapatot a holtponton egy-egy nehezebb összecsapáson. Mert abban nem kételkedem, lesz bőven tavasszal is kisebb-nagyobb hullámvölgy, a kínai falat pedig nem okoz majd komolyabb nehézséget bárkinek is átugrania – már ha Budapesten tartózkodik majd Kao Hsziang és Men Jang a márciusi bajnoki rajton is.
A két angol fiatallal kapcsolatban annyi pozitívum mondható el, hogy valószínűleg nem jelent majd problémát számukra megérteni Bobby Davison utasításait, ám hogy Sam Wedgbury és Matthew Lowton végre is tudják hajtani az edzői ukázt, az már több mint kérdéses.
Kedden ismét megbizonyosodhattunk róla, az FTC-nek egyetlen ellenfelét sem szabad majd félvállról vennie, különben jócskán ráfázhat a könnyelműségére, és akár egy újabb szezont eltölthet a purgatóriumban. Pedig azt az utóbbi években megtapasztalhattuk, erős Ferencváros nélkül nincs elfogadható színvonalú bajnokság, és ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, egy darabig nem is lesz. Mindannyiunk érdeke, hogy a következő szezonban ismét az őket megillető sorozatban szerepeljenek a Zöld Sasok, abban, amelyikből jogtalanul zárták ki, és amelyre dicső múltja kötelezné.
Itt az ideje, hogy az ellenfelek is elkezdjenek drukkolni a Fradinak.
Ferencváros, avagy az ígéret földje
Szerző: shLétrehozva: 2009. január 21. 18:13
A Ferencváros megkezdte az alapozást a tavaszi folytatásra, és Bobby Davison egy percig sem kételkedik abban, ez a keret gond nélkül képes lesz kiharcolni az élvonalba való feljutást. Az első edzés tapasztalatai alapján a közel negyven labdarúgót foglalkoztató, illetve tesztelő zöld-fehérek mennyiségben kétségkívül nem szenvednek hiányt, ám hogy az erősítések milyen minőségi változást jelentenek majd tavasszal, egyelőre nem adhat túl sok okot a bizakodásra. A jelmondat mindenesetre egyértelmű: fel kell jutni!
HIRDETÉS