A Catania szurkolói a „Serie B, Serie B” kántálással bosszantották az intereseket a két csapat múlt heti bajnokiján, és nem járnak messze az igazságtól: a tavasszal még második milánóiak csak jobb gólkülönbségüknek köszönhetik a bennmaradó helyet, kevesebb pontot csupán a Cesena gyűjtött.
A nemzetközi porond a jelek szerint más kávéház, mert bár a Trabzonspor a San Siróban tudott nyerni, a moszkvai győzelem után most Lille-ben diadalmaskodott a Ranieri-legénység. Ez utóbbi azonban nem elhanyagolható részben a hazai sztárok „érdeme”: a meccs utáni „konzultációs túrán” egy LOSC-fan a dühtől tajtékozva ordította, Eden Hazard ennyire gyengén hónapok óta nem játszott, de a Liverpooltól „eltanácsolt” Joe Cole is mintha el lenne varázsolva.
Azt maga az edző, Rudi Garcia is elismerte, az ászok a kötelezőt hozták, ám annál semmivel sem többet, és így bizony nehezen lehetett feltüzelni a jó népet. Pedig a pénzüket nem sajnálták, a legolcsóbb belépő is 50 eurót kóstált, míg a jobb helyekért 140 eurót kellett kipengetni. Valamelyest érthetők a borsos árak, a Lille otthona ugyanis mindössze 17 ezer férőhelyes, és a klubnál mégiscsak hasznot próbálnak húzni abból, hogy a 2010-es győztes látogat a belga határ közeli városba.
 |
|
| Épül-szépül az új Lille-stadion | |
Rövidesen ilyen problémával aligha kell szembesülni, hiszen javában épül az új stadion, az 50 ezres „state-of-the-art” körvonalai már most látszódnak. Természetesen a 2016-os Eb néhány meccsének is otthont ad majd, minden széppel és jóval várva az arra tévedő futballturistákat.
De vissza a jelenbe, azon belül is a meccsünkhöz: a Nerazzurrik közel sem pompáznak a Mourinho polírozta fényben, noha az olasz szurkolók létszámán ez egyáltalán nem látszott, színültig megtöltötték a számukra kijelölt szektorokat – velem a soraikban. Többüknek még mindig nem fér a fejébe, hogy a klub elöljárói nem tudtak arról: Diego Forlán az atléticós Európa-liga-szereplése miatt nem játszhat a BL-ben – ha nem is pontosan ezekkel a szavakkal érzékeltették a helyzet súlyát…
Távollétében Gianpaolo Pazzini szállította a gólt, míg a mezőnyben Mauro Zárate végezte a munka dandárját: visszalépett a labdákért, rendre pontosan játszotta meg azokat, ennyire talán még sohasem erőltette meg magát Inter-mezben. A mostanság oly sokat kárhoztatott védelem szintén állta a sarat, két tagja (Javier Zanetti, Júlio César) a meccs után ki is hajította a mezét a szurkolók közé.
Miután néhány órát rászántam arra, hogy a meccs tanulságait átbeszéljem a „kollégákkal”, néhány relaxációs gyakorlat után nekiszedelőzködtem Marseille-be. Majd’ 1000 km vonatozás felénk egész napos tortúrával ér fel, a helyi gyorsnak, a 300 km/h-ra is felgyorsuló TGV-nek ehhez elég volt négy és fél óra is. Az időm így is ki volt számolva, de rövid hangolás után a többi arsenalossal elmetróztunk a Stade Vélodrome-hoz.
 |
|
| Marseille-i kompozíció | |
Az OM szentélyének egyik hosszú oldali lelátóját, a Tribune Ganayt már a 2016-os Eb-re újítják fel, így csak a vendégeket engedték fel rá. Emiatt az amúgy 60 ezres stadion befogadóképessége alig haladta meg a 40 ezret, ám úgy, hogy üres széket nemigen lehetett látni, egy csapásra parázs lett a hangulat. A „tapogatózás” egy szerényebb bunyó formájában már a metrón megtörtént, a lelátón az öklök helyett inkább a hangszálak csaptak össze. Mindkét tábor remekül teljesített, de amikor Aaron Ramsey a semmiből, már a hosszabbításban megszerezte a londoniak győztes gólját, kétezer Ágyús torkából valami olyasmi szakadt ki, amit talán odahaza, az Emiratesnél is hallottak.
A találatot ráadásul a három cserember hozta össze (Djourou beadásába Gervinho piszkált bele, mielőtt a walesi bevágta volna) – ezt nagyon megérezte az előszeretettel pokolba kívánt Arsene Wenger. Nem kell szépíteni, a győzelem nem volt szemet gyönyörködtető, amely csapat azonban Marseille-ből elhozza a három pontot, annak nem kell magyarázkodnia.
 |
|
| Aki elkapta a Mertesacker-mezt | |
A francia együtteseknek annál inkább. Először fordult elő ugyanis a BL történelmében, hogy a csoportkörben egyetlen Ligue 1-es együttes se tudjon betalálni, a Lille és a Marseille mellett az Olympique Lyon is nullára kapitulált (négyet kapva Madridban). Az Arsenal talán megindult fölfelé, akárcsak az Inter – csak hogy a cataniásoknak ne legyen igazuk.
