Csütörtök este valamennyi magyar tekintet az Európa-liga I-csoportjára szegeződött: a Debrecen Budapesten a Metaliszt Harkivval játszott (illetve vele játszottak...), Dzsudzsák Balázs PSV-je pedig a Koman Vladimirt soraiban tudó Sampdoriát látta vendégül.
A kellemes meglepetések sora már egy órával az utóbbi mérkőzés előtt megkezdődött, hiszen az összeállításokat böngészve örömmel konstatáltam: mindkét magyar az első perctől a pályán lesz a Philips-stadionban, és a kvalitásaikat ismerve talán még főszerepet is játszhatnak.
A mérkőzés előtt a belvárosban bolyongva ugyanakkor nem az volt az ember érzése, hogy a két magyar játékostól várnák a csodát. A központ szökőkútjánál megszólított genovai ultracsoport tagjai először visszakérdeztek, játszik-e náluk egyáltalán Koman Vladimir nevű futballista. Azt sem szabad elhallgatni, hogy egyikük a kedvenc játékosai között emlegette, és azt jósolta, egy-két éven belül (ha addig nem válnak meg tőle) Európa-szerte ismert játékossá válik.
 |
|
| Samp-ultrák: de ki az a Koman? | Fotó: Czövek Oszkár |
Koman sokat tett ezért csütörtök este: a labdákat egyérintőből játszotta meg, ezzel elejét véve, hogy a nyakában lihegő, nagydarab Orlando Engelaar kellemetlenséget okozhasson neki. A passzai szinte kivétel nélkül jó helyre mentek. Ja, és a lényeg: Fabrizio Cacciatore fejesgóljánál éppen ő kanyarított középre nagyszerűen. Ennél David Beckham sem oldhatta volna meg kiválóbban.
A másik félidőben már inkább Dzsudzsák került előtérbe, hiszen a PSV rohamozott, a Sampdoria pedig kilenc emberrel védekezve próbálta meg kibekkelni egy nullával. Csupán Antonio Cassano tehette meg, hogy ne jöjjön hátra. Aznap csak mintegy húsz percig volt kedve focizni, a többit ellazsálta, és jobb híján Komannal vitatkozott, ha éppen nem kapott tőle labdát.
A PSV minimum az egy pontra rászolgált, számunkra pedig külön öröm, hogy a rendes játékidő utolsó percében éppen Dzsudzsák zúdította a labdát a jobb alsó sarokba, tőle szokatlan módon jobb lábbal. Később a mixed zone-ban elismerte, kicsit ő is meglepődött azon, hogy a rosszabbik lábával talált be, mert erre eddig nem volt sok példa pályafutása során.
 |
|
| Dzsudzsák kukucskál újságírók gyűrűjében | Fotó: Czövek Oszkár |
Mint a két hőstől megtudtam, a meccs után a mezcsere sem maradt el, és persze a menetrend szerinti zrikák sem hiányoztak. Komant némileg nehezebb volt szóra bírni a vártnál, amit a Samp sajtófőnökének is megköszönhetünk. Először – miután már egy órája várakoztam – azt állította, Koman még az öltözőben van, de egy perc, és jön. Kisvártatva már azt közölte, a magyar fiú felment a csapatbuszra, ráadásul a mixed zone-on átballagva. Ez szemen szedett hazugság, esküdni mernék arra, hogy Voli nem ment azon keresztül. Valószínűleg a hátsó ajtón vette kifelé az irányt.
Ám ilyen könnyen nem lehet csőbe húzni, úgyhogy a csapatbusznál felhívtam Komant, és megkértem, néhány mondat erejéig szálljon le, így végül nem maradt el a miniinterjú. Jóval a lefújás után is leolvasható volt az arcáról, végtelenül büszke aznapi teljesítményére, és nemkülönben elégedetten mesélte, hogy immár Dzsudzsák-meze is van. Megdolgozott érte, az biztos, de Dzsudzsák Koman-meze is sokat ér, már most.
Hogy Balázs meddig viseli még a PSV dresszét, arra nehéz válaszolni, bár délután a városban végzett, nem reprezentatív felmérésem azt mutatja: a drukkerek búcsút intenének neki, ha a klub jó pénzért el tudná sózni. Ennyit a háláról, és arról, mi mindent köszönhet a magyar szélsőnek a Philips-gyári csapat.
Most nyargaljunk át Rotterdamba, ahol vasárnap a legnagyobb holland rangadót, a Feyenoord-Ajaxot rendezték meg. A derbi hangulatát rendszerint a szurkolói összecsapások, valamint a halálos késelések alapozzák meg, ezúttal azonban a botrány elmaradt. Íme, a recept, amit talán egy Újpest-Fradin sem ártana megszívlelni: 1. Vendégdrukkerek kitiltva, 2. Korai kezdés (12:30), hogy ne az éjszaka leple alatt kelljen rendet tartani, 3. Semmi alkohol a magyarul teknőt jelentő De Kuipban és annak környékén (drog jöhet, azt senki sem tiltja).
 |
|
| Feyenoordos holmik minden mennyiségben | Fotó: Czövek Oszkár |
És persze a szurkolói kártya, amit Magyarországon ezrek átkoznak (ld. Ferencváros), ám ami nélkül egy fontosabb mérkőzésre sem lehet bejutni Hollandiában. Nyilvántartják a személyes adataidat, és fényképük is van rólad. Én a magam részéről úgy állok ehhez: ha így sikerül elejét venni a véres bunyóknak, ám legyen, ne a rendbontókról szóljon egy futballmeccs.
 |
|
| A De Kuip kívülről, két órával a derbi előtt... | Fotó: Czövek Oszkár |
 |
|
| ...és a De Kuip belülről, egy órával a derbi után | Fotó: Czövek Oszkár |
Ha egyébként lettek volna vendégszurkolók, őket a vasútállomásról egy hermetikusan lezárt felüljárón keresztül egyből a vendégszektorba terelték volna, de szintén így van ez a többi holland topklubnál. Erre is odafigyelnek, többek között ezért tartjuk őket számon az európai elitben, vagy legalábbis a középmezőny elején. Profizmus.
 |
|
| Cső, egyenesen a vendégszektorhoz | Fotó: Czövek Oszkár |
Maga a meccs nem okozott csalódást, még akkor sem, ha a történelem folyamán láttunk már jobb képességű Feyenoordot, de az Ajaxban is futballozott korábban egy bizonyos Johan Cruyff vagy éppen Zlatan Ibrahimovic. Az amszterdamiak (akiken a hazai drukkerek szüntelen a zsidó gyökereiket kérték számon, hogy finoman fogalmazzunk) két góljuk mellett még legalább ötöt rúghattak volna, de az utolsó negyedórában a Feyenoord is majdnem megkaparintott egy pontot.
A LELÁTÓN KÉSZÍTETT VIDEÓM - NEM A LEGPROFIBB, DE ÍZELÍTŐNEK JÓ
 |
|
| Kérdezz-felelek Suárezzel a mixed zone-ban | Fotó: Czövek Oszkár |
A 2-1-es vereséggel néhány hónapra taccsra kerültek a hazai drukkerek, hiszen számukra az Ajax elleni derbiknél még egy rangos európai kupameccs sem előrébb való. A két együttes ellentéte a XX. század elejére datálódik, a rotterdami kikötőmunkások és az amszterdami elit szembenállása a zöld gyepen ütközött ki talán a legplasztikusabban.
Mára valamelyest átalakult minkét együttes szurkolói magja, de a gyűlölet talán csak fokozódott, amit tovább szított, hogy az utóbbi egy évtizedben a Feyenoord szinte semmilyen eredményt nem tud felmutatni a „nagytestvérhez képest”. Igaz, a Bajnokok Ligája főtáblája az utóbbi években az Ajaxnak is csak álom volt, hogy aztán az idén ismét a nívójához méltó sorozatban szerepeljen.
A lelátó ez alkalommal csak a Feyenoord híveinek terepe volt, akik ha az ellenfél (ellenség) támadott, jobb híján csendben üldögéltek, míg ha kedvenceiknél volt a labda, egy emberként pattantak fel, és buzdították őket, amíg csak bírták szuflával.
A torkuk mindenesetre igencsak kiszáradhatott, amivel a belvárosban próbáltak kezdeni valamit, elég látványosan (mint említettem, a stadionban nyista alkohol). Egyikük azt panaszolta nekem, hogy végtelenül tehetséges fiatalok vannak a csapatban, de egy-két vezér elkelne, a Klassiekeren sérülés miatt hiányzó Jon Dahl Tomasson önmagában kevés. Egyetértőn bólogattam: az Ajaxnál – ki tudja, meddig – Suárez, El-Hamdaui vagy Szulejmani bármikor el tud dönteni egy meccset, de ha kell, a félpályára visszalépve gatyába tudják rázni a csapatot.
Rajtuk kívül Grégory van der Wiel tett rám mély benyomást, a jobb oldali hátvéd rámenőssége, remek elfutásai rövidesen egy topligában kamatozhatnak. Európai élcsapatot érdemelne, ne legyünk benne biztosak, hogy a tavasszal is Amszterdamban ragad.
A holland meccseket pedig csak ajánlani tudom: rengeteg helyzet, általában sok gól – a látványos foci szerelmesei nem fognak csalódni. Akinek felkeltettem a figyelmét: december 18-án ismét Klassieker, az Amsterdam ArenA-ban.
