Huszonhárom éve hiányzunk a listáról

Mindenesetre az első kiírásban még három magyar játékos kapott szavazatot, közülük Puskás 32 pontjával a negyedik helyet szerezte meg. Büszkék lehetünk emellett Bozsik József hatodik és Kocsis Sándor nyolcadik helyezésére is.

1957-ben már nem voltak ilyen előkelőek a magyar helyezések, de három magyar játékos még így is felkerült a listára. Bozsik volt a legjobb a kilencedik helyével, de Grosics Gyula is befutott a tizenkettedikre. A kakukktojás Kocsis Sándor volt, aki huszadik pozícióját már a svájci Young Fellows játékosaként érte el.

1959-ben hemzsegett a magyaroktól a lista, nem csoda, hiszen válogatottunk – mindeddig utoljára – felkapaszkodott a világranglista első helyére. Hat magyar kapott szavazatot a szakíróktól, igaz, a hetedik helyezett Puskás Ferenc már a Real Madrid futballistájaként futott be.

A következő évtizedben mindig volt legalább két magyar játékos a szavazatot kapók között, és 1967-ben eljött a nagy pillanat: Albert Flórián első és mindeddig egyetlen magyarként megkapta az Aranylabdát. A Ferencváros klasszisa 68 pontot kasszírozott be, és toronymagasan utasította maga mögé a manchesteri világbajnokot, a 40 pontig jutó Bobby Charltont. A 67 éves támadó nyolc alkalommal is kapott jelölést.

Bár 1970-ben volt egy „lyukas” év, a következő két évben még Bene Ferenc és Dunai II Antal révén még képviseltettük magunkat a legjobbak között. A folytatásban már csak elvétve kaptak szavazatot honfitársaink, 1976-ban és 1983-ban Nyilasi, 1977-ben és 1981-ben Nyilasi és Törőcsik, 1985-ben pedig Détári Lajos és Nyilasi Tibor került fel a listára.

Azóta várjuk a folytatást, és a jelek szerint még jó sokáig várhatjuk is…

Megjegyzés: Puskás Ferenc 1959-ben, 1960-ban és 1961-ben, Kocsis Sándor pedig 1957-ben kapott még szavazatot, de ők akkor már külföldre távoztak, és megfosztották őket állampolgárságuktól.