„A Liechtenstein elleni találkozóval nem is szeretnék érdemben foglalkozni, méltó emléket állítottunk Albert Flóriánnak és szépen búcsúztattuk el közönségünket. A poznani más tészta – nyitott az elmúlt egy hétben történtekre reflektálva Juhász Roland. – Gyengébb első félidőt egy jobb második követett, az elején talán meglepett minket, hogy a vártnál jobban visszaálltak a lengyelek. Szoros mérkőzés volt, másképp is alakulhatott volna."
Nyilván a FIFA-világranglistán az ötödik leggyengébb európai nemzet elleni 5-0-s meccset nem lehet és nem szabad összehasonlítani az Eb-rendezővel szembeni 1-2-vel, de kedden feltűnően sokat hibázott az idén a hollandokat leszámítva (3-5, 0-4) nyolc meccsen alig két gólt kapó védelem. Magyarázat lehet, hogy Egervári négy nappal korábbról csak Juhászt tartotta meg hátul a lengyelek ellen (Lázár Pál, Korcsmár Zsolt és Kádár Tamás helyére Varga József, Vanczák Vilmos és Laczkó Zsolt került be), de ő a kritikát sem érzi jogosnak.
„Kintről hajlamosak az emberek leegyszerűsíteni a dolgokat. Egy ilyen vereség után mindig rajtunk, védőkön csattan az ostor. Igen, voltak gondok, de a pályán 10 játékos védekezik és 10 támad, még a csatároknak is megvannak a maga védőteendőik. Ha pedig ott nem figyelünk oda, vagy a középpálya fellazul, akkor nekünk pokoli nehéz dolgunk van. Teszem hozzá, kedden a támadószekció sem tudott igazán felpörögni. Ha pedig mindenképp hátul keressük a problémát, gondot jelentett, hogy az utóbbi időben eltiltások és sérülések miatt rendre kényszerű cseréket kellett eszközölnünk, de ez benne van a pakliban."
Bármennyire zárt jó esztendőt a válogatott, óvatosan fogalmazott és rámutatott a gyenge pontra: „Az ilyen mérkőzések - mint a keddi volt - azért jók, mert rávilágítanak a problémákra. A legnagyobb gondnak - és ez már hosszú ideje így van - azt érzem, hogy többen nem játszanak rendszeresen saját klubjukban, és meccshiánnyal érkeznek a nemzeti csapatba. Azért sikerült mégis olyan jól az év második fele (hét és fél hónapig maradt veretlen a csapat - a szerk.), mert itt a válogatottban szinte mindenki önbizalmat tudott gyűjteni. A hátulütője az egésznek, hogy mindez rövid távon működik és viszi előre a társaságot, de tartósan nem pótolja azt a rutint, amelyet csak klubszinten való rendszeres játékkal lehet megszerezni. Ezzel a helyzettel elég nehéz mit kezdeni."
Ha már a sikereknél tartunk, védelmünk oszlopa nem felejtette el a szövetségi kapitányt, Egervári Sándort, akinek két fő erényét emelte ki: „A pedagógia a nagy erőssége, ahogy hatni tud a játékosokra, megtalálja velük a közös nevezőt. Emellett válogatási elveit kell kiemelnem, nála sokakkal ellentétben jócskán számítanak az emberi tulajdonságok is."
Előretekintve - bár még közel 10 hónap van hátra -, a középpontban már a vb-selejtezők állnak: „Olyan találkozókra van szükségünk, mint a lengyelek elleni, valószínűleg jönnek a bolgárok februárban és jó lenne néhány Eb-pótselejtezőt megjárt riválissal játszani a tavasz és a nyár folyamán, hogy jó alapokat építsünk, mire jön az ősz és a kvalifikáció."
Az Anderlecht védőjét végül saját jövőjéről kérdeztük, amellyel kapcsolatban a héten új hírek röppentek fel, a Rangers négy ajánlata után a Celticet emlegetik a belga lapok. „Annyit mondhatok, a nyáron maradnom kellett, a télen pedig nem engednek el (mivel a brüsszeliek vezetik a bajnokságot és a BL-re pályáznak - a szerk.), de az elnökkel, bár nem írásban, de szóban megállapodtunk, hogy jövő nyáron egy bizonyos összeg (a hírek szerint 4 millió euró körüli summa - a szerk.) esetén távozhatok. Aztán, hogy a Celtic vagy a Rangers vagy más, erről most novemberben még hagy ne nyilatkozzak!"
Az addig vezető úton a következő állomás a vasárnapi Sint-Truiden elleni bajnoki lesz.
