Ki lesz a PL bajnoka? United? Arsenal?

A brit Sky Sportson a Chelsea-Manchester United szuperrangadó elemzése kapcsán legalább annyiszor elhangzott az Arsenal neve, mint a londoni Kékeké. És való igaz: a bajnoki versenyfutás szempontjából nem is elsősorban a Chelsea, hanem az Ágyúsok voltak a legnagyobb nyertesei a kedd esti derbinek.

A televíziós csatorna szakértői közül Ray Wilkins az, aki a leginkább beleláthat a folyamatokba, az idény elején ugyanis még Carlo Ancelotti másodedzőjeként ténykedett a Stamford Bridge-en. A Rák becenévre hallgató szakember még a kezdő sípszó előtt hangsúlyozta, a Chelsea egyenesen bajnoki címet nyerhet az Arsenalnak, hiszen a decemberi halasztás miatt még kétszer is találkozik a Manchester Uniteddel, az aranyérmet ugyanakkor már csak matematikailag kaparinthatja meg.

A szakember jövendölésének első fele bejött; az MU pont nélkül távozott Nyugat-Londonból, a Liverpool elleni vasárnapi szuperrangadónak pedig úgy fut neki, hogy Nemanja Vidics és Rio Ferdinand távollétében Wes Brown és a kedden nagyot hibázó Chris Smalling szerepel a védelem közepén. Olyan csatárokat kellene feltartóztatniuk, mint Luis Suárez vagy az Anfielden várhatóan akkor debütáló Andy Carroll.

A United sorsolása tehát semmiképpen sem ígérkezik könnyűnek, hát még úgy, hogy április végén az Arsenallal játszik amolyan bajnoki döntőt az Emiratesben. Igaz, az Ágyúsok 2006-ban átadott stadionját kifejezetten kedveli az utóbbi években, hiszen az előző PL-idényben és az azt megelőző Bajnokok Ligája-kiírásban is 3-1-re nyert ott.

A bajnokságból hátralévő két és fél hónap persze a londoniaknak sem lesz sétagalopp, az egymás elleni meccs előtt két héttel előbb a Liverpoolt látják vendégül, majd (a számukra rossz emlékű Ligakupa-döntő miatt) elhalasztott találkozó kedvéért utaznak a White Hart Lane-re, a Tottenham birodalmába.

A mentális tényezők tekintetében azonban a Manchester United legendásan erős, és Sir Alex Ferguson tanítványai mindig is arról voltak híresek, hogy utolsó vérükig küzdenek. Ennek ha nem is szöges, de ellentétje az Arsenal, amely fejben vesztette el a Birmingham City elleni vasárnapi kupadöntőt, és a 2005-ös FA-kupa-siker óta egyetlen új trófea sem került a vitrinbe.

Sorozatterhelésnél márpedig fokozott jelentősége van a hitnek és a tapasztalatnak, és egy sérüléshullám is bármikor közbeszólhat. Mint most az Ágyúsoknál, akik még hetekig nem számíthatnak Theo Walcottra és Robin van Persie-re, de Cesc Fabregas sem biztos, hogy felépül a Barcelona elleni visszavágóra a BL nyolcaddöntőjében.

A Man. United jobban fel szokta találni magát ezekben a helyzetekben, a legplasztikusabb példa erre az Arsenal elleni vendégjátéka 2010 januárjában. A védelem közepén – akárcsak majd a Liverpool ellen – nélkülöznie kellett Ferdinandot és Vidicset, Jonny Evans és Brown szorításában mégis csupán szépítőgólig jutottak Arsene Wenger legényei az Emiratesben.

Apropó, Arsene Wenger! Na ez az a pont, ahol e sorok írójának kétsége van afelől, hogy milyen esélyekkel rugaszkodik neki az Arsenal a bajnokság véghajrájának. Számomra ugyanis szimbolikus volt az a képsor, amikor a Birmingham vezetést szerzett a Wembleyben, Wenger azonban továbbra is lakonikus nyugalommal ült a kispadon ahelyett, hogy igyekezett volna lelket verni csapatába, és megmutatná az alagútból kifelé vezető utat.

A Ferguson-féle „hajszárítók” a játékosok elmondása szerint is milliószor kihúzták már őket a gödörből, Wayne Rooneynál azonban ez sem mindig használ. Noha a Chelsea ellen betalált, formáját nem tudja állandósítani, Dimitar Berbatov pedig hiába ontja a gólokat, kedden is csak húsz percre szállt be csereként az észrevehetetlen Javier Hernández helyére.

Csatárgondok az Arsenalnál is vannak Van Persie kiválásával, és talán újra eljöhet Maruan Samah ideje. A marokkói kiválóan kezdte a szezont, de november óta eredményes sem volt, ami részben a játéklehetőség hiányára, részben mentális okokra vezethető vissza: Van Persie és Bendtner felépülésével automatikusan harmadik számú támadóvá sorolták vissza, ami egyetlen játékos önbizalmának sem tesz jót. Meg is sínylette.

A kapusposzton inkább a londoniaknak van miért izgulniuk, a Ligakupa-fináléban vétett baki ugyanis alaposan visszavetheti az amúgy kiváló képességekkel bíró Wojciech Szczesnyt. Az MU-nál a nyártól lehet akut a probléma, de Ferguson hangsúlyozta, Edwin van der Sar visszavonulása után még egyszer nem esik abba a hibába, mint Peter Schmeichel távozása után, és időben gondoskodik a megfelelő utánpótlásról.

És akiről eddig – méltatlanul – nem esett szó: Luis Nani élete formájában futballozik, és szép lassan a csapat legfontosabb láncszemévé nőtte ki magát, akárcsak Pak Dzsi Szung – amikor éppen nem Ázsia-kupán van, vagy éppen az orvosi szobában. Az Arsenalnál Samir Nasri lehet a nyerőember, aki évekig nem találta a helyét az Emiratesben, immár viszont Cesc Fabregas nagyságát is elhomályosítja – aki nyártól talán már a Barcelonát erősíti.

Ha ez a bajnokság is elúszik, az csak megkönnyítené a döntését.

A BAJNOKSÁG ÁLLÁSA: