HANS-JÖRG BUTT (Bayern München)
A szezont még Michael Rensinggel a kapuban kezdte a Bayern, ám a rengeteg potya azt mondatta Louis van Gaallal, a tapasztalt Hans-Jörg Buttot kell megtenni első számú hálóőrré. A számítás bejött, sőt! Butt nemcsak a saját portájánál bizonyított, az ellenfél tizenhatosánál is számolni kellett vele – büntetőgóljával ha nem is egymaga ejtette ki a Juventust a BL-ből, de egy szöget ő is bevert a torinóiak koporsójába.
DIEGO ALVES (Almería)
Az Almería közepes idényt tudhat maga mögött, de Diego Alves csapata legjobbjai közé tartozott, ha éppen nem ő volt a legjobb. Pedig nem volt könnyű dolga, hiszen a védelem előtte igencsak ingatag lábakon állt, és szinte záporoztak kapujára a lövések. Legnagyobb alakításai a Barcelonához köthetők: a katalánok otthon soványka 1-0-ra verték a kiscsapatot, Almeríában pedig csak 2-2-re voltak jók ellene. Igaz, a végelszámolásnál ez mit sem számított a Barcának.
SHAY GIVEN (Manchester City)
Évek óta a Premier League legjobb kapusai között tartják számon, megérdemelte, hogy végre egy nagycsapathoz, vagy legalábbis egy nagy célokért küzdő csapathoz kerüljön. A Manchester City végig harcban volt a negyedik helyért, és ebben elévülhetetlen érdemei voltak Givennek, hiszen előtte a Touré, Lescott páros közel sem teljesített az elvárt színvonalon. Pechjére a szezon utolsó meccseiről sérülése miatt távol maradt, bár mi, magyarok emiatt túlzottan nem bánkódunk, hiszen így legalább Fülöp Márton is magára ölthette a City mezét.
HEURELHO GOMES (Tottenham Hotspur)
A Tottenham játékosainak és szurkolóinak egy álma vált valóra azzal, hogy megcsípték a negyedik helyet, s így a Bajnokok Ligája selejtezőjében indulhatnak. A sikerből oroszlánrészt vállalt Heurelho Gomes, pedig az idény elején még a Spurs hívei sem igazán bíztak benne. Korábban inkább potyáival hívta fel magára a figyelmet, most azonban bravúrok sorozatával vált az összefoglalók központi szereplőjévé. Az Arsenal elleni hazai győzelem alkalmával megbabonázta a legnagyobb ellenlábas támadóit, ezzel egy életre megkedveltette magát Észak-London tottenhames felével.
Az ifjú hálóőr a Manchester Citytől kölcsönben töltötte az idényt Birminghamben, és varázsolta el mindazokat, akik látták legalább két-három bajnokin védeni. A birminghamiek középcsapat létükre tizenkét meccses veretlenségi sorozatot is felmutattak, ez Joe Hart nélkül aligha valósulhatott volna meg. Jutalma nem maradt el: bekerült az angol válogatott bő világbajnoki keretébe, és az sem zárható ki, hogy kezdőként számít rá Fabio Capello. Az Arsenal vadászik Hartra, és a nyáron ajánlatot tehet érte.
JÚLIO CÉSAR (Internazionale)
Az Inter a triplázás kapujában áll, a kapufák között pedig Júlio César. Kevés nála megbízhatóbb portás akad a futball világában, még autóbalesete után pár nappal is tökéletesre vizsgázott a Chelsea elleni BL-nyolcaddöntőben. A „végy egy jó kapust” kitételnek maximálisan megfelel, a brazil válogatott világbajnoki menetelésében is komoly szerep juthat neki. Az Inter 2005-ben fantasztikus vásárt csinált vele, pályafutása befejeztéig el sem engedné.
JÚLIO SÉRGIO (Roma)
Az idény elején még Doni élvezte az edzői bizalmat, de Luciano Spallettinek mennie kellett, az új mester, Claudio Ranieri pedig váltott, és Júlio Sérgiót állította a kapuba. A 31 esztendős hálóőr négy évig a kispadot koptatta, ám most eljött az ideje, és biztos pontja lett a római kezdőtizenegynek. Érdekes módon a brazil válogatott vb-keretébe nem fért be annak ellenére, hogy cseréje, Doni ott van Dunga 30-as listáján. Ki érti ezt?!
HUGO LLORIS (Olympique Lyon)
A Lyon a gyenge rajt után visszatalált a sárgaköves útra, olyannyira, hogy a Bajnokok Ligájában az elődöntőig menetelt. Ott a Bayern parancsolt megálljt a számára, de Hugo Llorison semmi sem múlott. Grégory Coupet méltó örököse, Raymond Domenech is kezdőkapusként számít rá a válogatottnál. A francia válogatott kapitányát sok bírálat érte az utóbbi időben, ám ezen lépését többnyire csak egyetértő bólogatások kísérték. Számos európai élcsapat ácsingózik utána, nemsokára a Premier League-ben köthet ki.
VICTOR VALDÉS (Barcelona)
Sok-sok bizonytalan év után úgy teljesített az idényben, hogy az valóban megüti a Barcelona szintjét. A Zamora-díj nem a véletlen műve, de a BL-elődöntőig vezető úton is a helyes irányba terelgette a katalánokat. Többször nyilatkozta, el sem tudja képzelni magát más csapatban, csak a Blaugranáknál, és úgy tűnik, a vonzalom kölcsönös. Augusztusban fia született, talán ez is hozzájárult a kifogástalan produkcióhoz.
