De vajon kik sétáltak koraeste az óvárosban? A szövetségi edző és az általa irányított futballválogatott vagy inkább az osztályfőnök, nyomában a lelkes nebulókkal? Utánpótláskorú reménységeink városnéző programjai kétségkívül a középiskolai osztálykirándulások hamisítatlan hangulatát idézik, ráadásul Keller József pályaedző, Pánics Gergely csapatorvos, Lukács László és Berta Ferenc masszőrök jelenléte arról is gondoskodik, hogy kísérőtanárokban se legyen hiány.
A piros-fehér-zöld társulatnak csupán a szabadidőruhája szürke, maguk a játékosok egytől egyig színes egyéniségek. Első ránézésre náluk az élet csupa móka és kacagás, sőt másodikra is. A csapatszellemre nem lehet panasz, a légkör igazán baráti, vagy ahogy Koman Vladimir mondaná, testvéri. A várnegyedet kedden már alaposan bejárták, ezúttal az óváros a célállomás.
A Vencel téren gyülekeznek a fiatalok, ami valójában nem is tér, hanem egy széles utca, leginkább a barcelonai Plaza Espanához lehetne hasonlítani. Innen az Óváros tér felé veszik az irányt, majd szépen lassan bejárják a negyedet. Miután megcsodálják a környék legjellegzetesebb látnivalóit, szétszéled a csapat, következik a szabadprogram. Néhány fős csoportokra osztódva csatangolnak tovább az előttük tornyosuló rusztikus épületeket bámulva.
Gulácsi Péter, Pokorni Péter és Szekeres Adrián is betéved egy ajándékboltba, ahol az eladó azonnal felfigyel Hungary feliratú melegítőjükre, nyilván nem mondanánk neki újat azzal, hogy Csehország ad otthont az U19-es Eb-nek. Miután a széles választékból kiragadnak egy-egy rokonoknak, barátoknak szánt szuvenírt, árengedményben reménykednek, csakhogy a derék kiszolgáló bolgár származású, és még benne van a tüske a hétfői vereség miatt. Így hát akcióról szó sem lehet.
Gulácsi Péter pár órácskánál többet ezúttal sem aludhatott az éjjel, nem is tagadja. Ha már így is, úgy is álmatlanul vergődik az ágyában, akkor a bevált receptnél maradva legalább ezután is győztes meccs után tegye. Még órákkal a mérkőzés után is transzban van, ezer fokon ég. A délutáni csendes pihenőben „taktikai okokból” nem hunyta le a szemét, így legalább majd egy jó nagyot szundíthat este.
A liverpooli hálóőr sajátos szokásainak Szekeres Adrián itta meg a levét, aki szeret aludni koradélután, csakhogy alkalma nem igazán volt rá. Méghozzá azért nem, mert szobatársa állandóan szóval tartotta.
Séta közben Gulácsi megpillant egy Pool-mezt a sportrelikviákat kínáló üzlet kirakatában, mire nyomban jön is a zrika kapuskollégájától, Pokorni Pétertől. „Csak nem egy eredeti Gulácsi?” „Nem, egy Pokorni!” – érkezik szinte azonnal a replika. Újabb boltba már be sem térnek, meggyőződésük, amilyen szerencséjük van, a bolgár után egy spanyol eladóba is belebotlanának.
Így sem közlekedhetnek teljesen zavartalanul, néhányan megállítják őket az utcán, és elismerően megveregetik a vállukat. Hiába, ez a velejárója annak, ha valaki legyőzi, és egyben megfosztja a továbbjutás reményétől a címvédőt. Az elődöntős szereplésről meg a vb-kvalifikációról nem is beszélve.
A találkozási ponthoz, az Óratoronyhoz a megbeszélt időpont előtt vagy negyedórával érkeznek, de ekkor már percek óta ott álldogál Gosztonyi András és Iszlai Bence. Frissnek, kipihentnek tűnnek, már nyoma sincs a minapi öldöklő csata utóhatásainak. Érdeklődésünkre elárulják, hogy mindketten kaptak jó néhány gratuláló sms-t, és sokan fel is hívták őket, hogy a spanyolok megverése után sikeres folytatást kívánjanak.
Nagy Olivér népszerűségi indexe pedig soha nem látott magasságokba szökkent, a csütörtök esti, pribrami találkozó egyetlen gólját szerző jobbhátvéd mobiltelefonjának hihetetlen megpróbáltatásokat kellett kiállnia. Aki élt és mozgott, az küldött neki legalább egy szöveges üzenetet...
Túláradó lelkesedéssel fogadják az Óratorony harangjátékát pontban hét órakor, páran tréfásan azt javasolják, hogy várják meg a nyolcast is, ehelyett mégis inkább a szálloda felé veszik az irányt.
