- Sajnos régen nem drukkolhattunk már Király Gábornak az angol pontvadászatban. Hogy érzi magát, mennyire viseli meg a nélkülözöttség? Jól gondolom, nem cseresznyéznek egy tálból Owen Coyle vezetőedzővel?
- Köszönöm, jól vagyok, teljesen egészséges és harcra kész. Szomorú, de ez a legkevésbé sem számít. Jövő nyáron lejár a szerződésem, meglátjuk, mi lesz. Az edzővel amúgy nincs semmi problémám. Valószínűleg soha az életben nem számít majd rám komolyan, és bár védeni szeretnék, elfogadom a döntését.
- Azért csak van valami a háttérben? Egy harminckét esztendős, ereje teljében lévő, egykori válogatott kapust nem szorítanak minden ok nélkül a háttérbe. Még az angol másodosztályban sem...
- Nem érzékeltetik velem, hogy nincs rám szükségük, miközben a hazai meccseket a lelátóról nézem. Idegenbe persze el sem visznek, de vannak olyan dolgok, amin nem tudsz változtatni.
- Mire gondol?
- Arra, hogy akkor sem kerülhetek be a csapatba, ha megszakadok az edzéseken. Mindig mindent megteszek, úgy készülök, mintha legközelebb én védenék. Ám ez sem elég.
- Meddig lehet ezt így elviselni?
- Huszonévesen azt mondták, tehetséges vagyok, erre kezdtem el építeni a karrieremet. Voltak hullámvölgyek az amúgy szerencsésen alakult pályafutásomban, ám ehhez hasonlót még nem éltem át. El lehet viselni, mi több, hasznot kell kovácsolni a helyzetből.
- Igazán optimista hozzáállás. Mégis, milyen hasznot lehet egy ilyen helyzetből kovácsolni?
- Két éve kezdődött, talán akkor éreztem először azt, kihúnyni látszik bennem a tűz. Már nem voltam annyira motivált, a meccsek jöttek és mentek, a legjobb tudásom szerint tettem a dolgom, de ennyi. Elképzelhető, jól jön ez a nyugodtabb időszak, így legalább fel tudok töltődni, és mintha az a hév is kezdene visszajönni.
- És a családjával is többet tud foglalkozni...
- Pontosan így van. Amikor nem utazom el a csapattal, hétvégente apuka vagyok. Nagyon jó, hogy ha már ilyen furcsán alakultak a dolgok, legalább többet tudok foglalkozni a szeretteimmel. Biciklizünk, kirándulunk vagy éppen cirkuszba megyünk. Persze két napnál többet nem hagyok ki, futok és kondizom.
- Akkor tulajdonképpen nem is érinti olyan rosszul ez az egész mizéria, mint ahogy azt mi itthonról gondoljuk. Szóval, Burnley mindörökké?
- Nem tehetem meg, hogy emésszem magam. Védeni akarok, és ha lehet, jó pár évig még külföldön. Van egy biztos állásom, nem kell aggódnom. Ilyen is van, ha felmész egy hegyre, valamikor le is kell onnan ballagni. Nem lehetsz mindig a magasban. Egyébként László Csaba csapata, a Hearts korábban már megkeresett, de az a vonal valami miatt megszakadt. Két héttel ezelőtt egy első-, és egy másodosztályú klub is érdeklődött irántam, kölcsönbe szerettek volna. Ám mivel nem én döntök, így ezekből sem lett semmi. Nem vagyok kétségbeesve, az angol és a német kultúrákban is otthonosan mozgok. Ám egyelőre még itt vagyok.
- Mit gondol, láthatjuk még Önt védeni a Burnleyben?
- Tényleg nem tudom, hiszen jelenleg a harmadik számú kapus vagyok. Ugyanakkor mindig nálam van a szerelés, bármikor készen állok, hogy beugorjak, ha kell. Múlt szerdán például edzőmeccset játszottunk, és mivel megsérült a második számú kapusunk, a félidőben én szálltam be. Az edzőm nagyon elégedett volt velem. Mindegy, a legfontosabb, hogy egészséges legyek.
- S ha már egészség. Mit gondol, a Babos Gábor sérülése miatt első számú hálóőrré előlépett Fülöp Márton jó választás az albánok elleni hazai és a máltaiakkal vívandó idegenbeli világbajnoki-selejtezőkre?
- Én mindig azt mondom, a kapitány tudja, kit, miért válogat be. Ez az ő felelőssége. A kapusoknak külön szurkolok, sok a magyar tehetség ebben a kategóriában.
- Gondolom, a válogatottnak is szorít majd az elkövetkezendő egy hétben. Ön szerint mit várhatunk a két összecsapástól?
- Nem lesz egyszerű, manapság már nincsenek egyértelmű esélyesek, verhetetlen nagycsapatok. Nemrégiben beszéltem telefonon az egyik albán csapattársammal, aki mondta, nagyon készülnek ellenünk. Én erre azt feleltem, egyértelmű, hogy mi nyerünk. Viccet félretéve, meglehet a létfontosságú hat pont, jó lenne, ha a srácok feledtetni tudnák a legutóbbi máltai vereséget is.
