A felkészülési időszak alatt nagy reményekkel várta klubvezető és szurkoló egyaránt a Lettországban is megfordult labdarúgó teljesítményét, aztán - egyelőre - sok minden másképp alakult.
„Tényleg nem vagyok életem formájában, de mentségemre szóljon, hogy majd' másfél hónapig kúráltam a sérülésem - kezdte a Skonto Riga egykori játékosa.- Sajnos, amivel több labdarúgó is bajlódott, vagyis a hasi és combtájékon összeszedett húzódással bajlódtam én is. Ideje volt már kikeverednem ebből az állapotból, hiszen még Pozsonyban is megnézettem magam. Bízom benne, ezután már a játéké lehet a főszerep."
Nos, azé a játéké, amit a csapat drukkerei hiánycikknek tartanak mostanság, s ezt nem egy esetben főképp az idegenlégiósokon kértek számon a különböző fórumokon...
„Meg tudom érteni szurkolóink reakcióját, hiszen mindenhol így reagálnának hasonló helyzetben és mutatott játék után. Ebből a szempontból - szlovák példáknál maradva - ugyanez a helyzet a pozsonyi Slovannál, vagy éppen a nagyszombati Spartaknál is. De azt is tudomásul kell venni, hogy igazából lehetőséget sem kaptunk, vagy inkább a magam nevében beszélve nem kaptam meg a bizonyításra. Legalább öt meccs sorozatban szükséges ahhoz, hogy valakinek igazából meg lehessen ítélni a teljesítményét véleményem szerint."
Csank János érkeztével változhat a helyzet, s ha tiszta lappal indulnak, az idegenlégiósoknál meglévő görcsöt is feloldhatja. Sluka mindenesetre remek véleménnyel van a trénerről, amit az is táplál, hogy közeli barátja, Pinte Attila csupa jót és hasznosat mondott neki a szakember módszereiről.
A feladat tehát adott, s nem titok, hogy néhány labdarúgónak a félszezon utolsó harmada az utolsó lehetőség a bizonyításra. Élniük kell vele...
