- Leandro a meccs előtt felfedett egy titkot, miszerint valami fehér nadrágot ad neked, ha továbbjut a Loki. Mi igaz ebből?
- Egy fehér szörfnadrágról van szó, amit Brazíliából kapott. Nagyon megtetszett, de korábban én is adtam már neki egy szakadt farmert, mert már nem nagyon hordtam. Megfogadtuk, ha továbbjutunk nekem adja. Brazíliában sok embernek van ilyen.
- Ez most nem jelenti azt, hogy ezentúl szörfözni fogsz?
- Nem hiszem, de a strandra jó lesz. Ennyi.
- Te tettél-e bármilyen fogadalmat?
- Én nagyon nem. Viszont beszéltük a többiekkel, hogy lesz valami közös tetoválásunk. Majd kitalájuk, aztán eláruljuk.
- Mennyire volt nehéz a meccs belülről?
- Mindenképpen. Jó eredményt értünk el kint, de nagyon kellett koncentrálni, és úgy gondolom, a csapat ezt száz százalékban teljesítette. Védekezésben és támadásban is. És hát a közönség is sokat segített, ilyen hangulatban nem lehet elfáradni. Nagyon nehéz volt, de megérdemelten jutottunk tovább.
- Más ez a katlan, mint mondjuk tízezer ember előtt Debrecenben?
- Ott is nagyon jó a hangulat, mert a pálya mellett van a lelátó, tehát nincs futópálya. De azért jobb ez így, harminc-, negyvenezer ember előtt játszani. Bízom abban, hogy mivel bejutottunk a csoportkörbe, nemcsak a nagycsapatok miatt jönnek majd ki a szurkolók, hanem a Debrecen miatt is.
- Van valami vágyad, ha már a nagycsapatoknál tartunk?
- Igen, a Barcelona. A kedven csapatom.
- Mi lenne, ha csütörtökön kisorsolják a Barcelonát?
- Semmi, boldog leszek. Utána pedig kitalálunk majd valami okosságot, nehogy szétpasszolgassanak minket. Áá, egy nagyon nagy csapat, ők nyerték a BL-t, magasan a legjobb, legszebb focit játsszák az egész világon. Nem tudom, mi lenne, de nem szeretnénk pofozógép lenni a csoportban.
INTERJÚ CZVITKOVICS PÉTERREL
- Megmondom őszintén, örülök, hogy látok egy pohár sört a kezedben. Itt az ideje, hogy egy kicsit elengedjétek magatokat...
- Bár azt mondják, egy profinak rendesen kell viselkednie, mégis, ez egy olyan nap, ami egész életemben végigkísér. Ma ez még belefér, de persze holnaptól már a Nyíregyházára koncentrálunk (a két csapat hétvégén, az NB I-ben találkozik a Nyírségben - a szerk.)
- Ahogy így most rádnézek, ezzel a szemüveggel olyan tanári vagy. Tanári volt ez az este?
- Az volt. Rajtam meg azért van szemüveg, mert mindig azt mondják, hogy komolytalan vagyok. Most meg hogy én lettem a csapatkapitány, muszáj komolynak tűnnöm.
- Nem gondolkodtál azon, hogy mégis megkérded az asszonyt, az orrpiercing mehet-e?
- Szegény, még nem kérdeztem, de biztos jó kérdés lenne.
- Czvitkovics mondta, nagyon várja azt a fehér nadrágot, amit a továbbjutás esetén neki ígértél. Kimostad már?
- Kis csomagban ott várta az öltözőben. Mondtam is neki, látod, nyertél egy jó fehér nadrágot.
- Te mit kapsz tőle?
- Meglátjuk. Mivel említette, várom a meglepetést.
- Azt is hallottam, hogy valami közös tetoválásra is készültök...
- Még megbeszéljük, de mivel erre a meccsre egész életünkben emlékezni fogunk, kell egy emlék.
- Komolyra fordítva a szót. Amikor az elején kaptátok azt a hatalmas kapufát megállt benned az ütő?
- Tudtuk, hogy nagyon nehéz meccs lesz, mondtam is még előtte, hogy még nem jutottunk tovább. A szerencse viszont ezúttal velünk volt. Épp az egyik bolgár mondta, hogy az első félidőben háromszor lőttünk kapura, ebből kettő bement. Erre én azt feleltem, hogy kint négy lehetett volna a félidőben. Ma szerencsénk volt, így lett a vége kettő.
- Nehezebb volt a mérkőzés, mint amire számítottál?
- Ilyen meccsre számítottam. A srácoknak azt mondtam, az előttünk adódó helyzeteket használjuk ki.
- Mi az, ami ebben az egészben felejthetetlen: a hangulat vagy az eredmény?
- Hát, a hangulat. Az eredmény csak annyira, hogy továbbjutottunk. Jó érzés, hogy annyi embernek szeretünk örömet, nemcsak a helyszínen, hanem a tévék képernyői előttt is. Nekünk ez sokat számít.
- Még nincs vége?
- Reméljük, tavasszal folytathajuk.
INTERJÚNK LEANDRÓVAL
