Mit várjon az a csapat, amelyik esetenként a Hungária körúti stadionban edz? Na nem a centerpályán, hanem a kapu mögötti 15-20 négyzetméteres területen.
Kérdés, lehet-e egy ekkora területen felkészülni egy bajnoki mérkőzésre. Persze, a srácok azért a Salgótarjáni úton található edzőpályára is felmehetnek, de valahogy úgy tűnik, mintha ez a csapat egy kicsit „hontalan” lenne. Egyesül talán Schneider Sándor figyel oda a gyerekekre, ki tudja, mi történne, ha ő nem lenne.
Ezt – mármint a „hontalanságot” - támasztja alá az a tény is, hogy erre a mérkőzésre pontosan 57 – azaz ötvénhét - ember volt kíváncsi. Kezdéskor ugyanis pontosan ennyien foglaltak helyet a lelátón, és az ebből befolyó bő 46.000 forint bevételt minden bizonnyal talán „észre sem veszik” az MTK-nál.
Mindez egyáltalán nem a játékosok hibája. Ők játszanak, teszik a dolgukat – tavaly például jó játékkal, egyenletes teljesítménnyel megnyerték az NBIII-as bajnokságot - de mindez kevés ahhoz, hogy vasárnap, kicsivel ebéd után, egy teljesen idegen helyen, szurkolókat, vagy akár csak érdeklődőket csábítsanak a budafoki stadionba.
És hogy mit látott ez a kevés néző?
Az MTK az első félidőben szinte végig irányította a mérkőzést. Azért szinte, mert bár Kákonyi mesteri lövése után a kék-fehérek el is dönthették volna a mérkőzést, de Busai büntetőjét Szalma nagyszerű vetődéssel hárította. Ez aztán meg is bosszulta magát, hiszen egy szöglet után Hevesi-Tóth gyönyörű fejese egyenlítést ért.
Az egyenlítés felhozta a vendégeket, sőt, a szünet után már el is hitték a Jászberényiek, hogy lehet keresnivalójuk. Egyedül talán az agilisan játszó Kákonyi jelenthetett volna veszélyt, ha meg nem sérül. Ám ő egy ütközés után nem tudta folytatni, aminek egyetlen pozitívuma, hogy pályára léphetett a még mindössze 16 esztendős, óriási tehetség, Ponczók Csaba.
Aztán az MTK a semmiből ismét kiharcolt egy büntetőt, ám a tavaly Újpesten mellőzött Szalma kapus ismét hárítani tudott. Sőt! A fővárosiak fokozni próbálták a tempót, és mivel a vendégek belső védői már nem nagyon kaptak levegőt, és a labdát se nagyon találták, csupán a vendégek egyesén múlott, hogy az eredmény nem változott. A hajrában aztán az agárdi akadémiáról idén feljebb lépő Ladiszlai fejese ellen már neki sem volt ellenszere.
Végül tehát hazai győzelemnek tapsolhatott az a pár ember, aki ezt a mérkőzést választotta vasárnap délutáni elfoglaltságnak, mert a két kihagyott büntető ellenére is jobb játékerőt képvisel, mint a Jászberény.
