„A menedzserem szólt, hogy van egy klub, amely érdeklődik felőlem, a játékom tetszik a csapat szakmai vezetésének, és az edzői stáb szeretne személyesen is megnézni. Ki is utaztam Izraelbe, néhány napig a Bnei Jehudával készültem, és edzőmeccsen is pályára léptem. Szerencsére jól ment a futball, pozitív benyomást tettem a vezetőségre, így az izraeli egyesület kezdeményezte a szerződtetésemet. Fontos szempont volt, hogy maga az edző is jelezte: számít rám, hisz bennem. Csatárként számol velem, legalábbis az itt töltött idő ezt mutatta. Az is látszott, hogy az együttes igyekszik a földön tartani a labdát, és a játékosok rengeteget futnak. A Bnei Jehuda erős középcsapat, nagyszerű az edzőközpont, a körülményekre tehát nem lehet panasz. Bár még nem sokat láttam Tel-Avivból, mindenki azt mondja, remek város. Tegnap érkeztem, egyelőre szállodában lakom, és várom, hogy a játékengedélyem megérkezzen – ha sikerül mindent időben lebonyolítani, már a szombati, Hapoel elleni rangadón bemutatkozhatok. Örülök, hogy ismét kipróbálhatom magam külföldön, remélem, sikeres időszak elé nézek, de jóslatokba nem bocsátkoznék. Mindenesetre jó passzban vagyok, az elmúlt év jót tett az önbizalmamnak. Vannak még céljaim, így természetesen arról sem mondtam le, hogy újra válogatott legyek. Most azonban az az első, hogy beilleszkedjek, és elfogadjanak a társak. Ehhez az kell, hogy a maximumot nyújtsam, s bizonyítsam: érdemes volt szerződtetni.”