Megannyi futballszakember, köztük Arsene Wenger az év legszórakoztatóbb meccseként emlegette a novemberi El Clásicót, és valóban: a szemünket egy másodpercig sem vehettük le a találkozóról, minden egyes támadás magában rejtette a gólveszélyt – azzal a kitétellel, hogy inkább csak a Barcelona rohamozott.
Az ötgólos katalán henger után José Mourinho is elismerte, ég és föld volt a különbség a két együttes között, s belátta; idő kell ahhoz, hogy a saját képére formálja a csapatot. Mesut Özilből vagy Ángel Di Maríából nem lehet egyik pillanatról a másikra húzóembert faragni, de ígérte, a hónapok múlásával a vak is látni fogja, a munkája nem marad eredmény nélkül.
Mourinho pedig nem beszél a levegőbe: a Real Madrid egységesebb csapat nem is lehetne, amit elsősorban a Bajnokok Ligájában lehetett leszűrni. A csapat „emberemlékezet” óta nem jutott túl a nyolcaddöntőn, ám idén már a Lyont és a Tottenhamet is magabiztosan búcsúztatta – mielőtt Európában is kialakult volna a Barcelona elleni álompárosítás.
A Special One kétségkívül áldásos tevékenységét csupán az halványítja kissé, hogy a szombati rangadón mindössze az lehet a cél, hogy a nyolcpontos előnyből három elolvadjon – és még az sem garancia semmire. Mentsége kézenfekvő: a Barcelona annyira jó, hogy csapat nincs, amelyik hosszú távon befogná. Harmincegy meccsből mindössze négyet nem nyert meg, nyolcvanöt rúgott góljára csupán tizenhatszor válaszoltak.
Eme felszínes, ám árulkodó számsor is arról árulkodik, gyenge pontja bizony nincs a Barcelonának – egyúttal azt is nehéz lenne kitalálni, ki az igazi erőssége. Messi? Iniesta? Xavi? Egyértelmű válasz nincs, valamennyien együtt. Josep Guardiola óramű pontosságú gépezetében mindnyájuknak megvan a pontos helye, szerepe, és ugyanezt a rendszert szeretné kiépíteni Mourinho a Bernabéuban. Semmit sem a véletlenre bízva, a kiszámíthatóságot szem előtt tartva.
Talán épp ez az állandóság hozhat aranyat a fővárosiaknak a következő idényben, most viszont már jobban teszik, ha a Spanyol Kupa döntőjére, illetve a BL-ütközetre fókuszálnak. Mourinho amúgy is kifejtette, a Király Kupa számára még értékesebb, mint a bajnokság, a madridi szurkolók ugyanis szép lassan azt is elfelejtik, kedvenceik mikor emelhették magasba a trófeát. Segítünk nekik: 1993-ban. Nem tegnap volt.
Az első számú európai kupasorozatban pedig az is motiválhatja Mout, hogy első edzőként nyerheti meg három különböző csapattal. A Portóval és az Interrel összejött, az utóbbival éppen a Bernabéuban.
Igazságtalanság lenne azonban, ha egy emberre hegyeznénk ki a párharcot. Ez sokkal több annál, már csak azért is, mivel ez lesz 162. egymás elleni bajnokijuk. Az örökmérleg még úgy is a Madrid javára billen (68-30-63), hogy az elmúlt öt találkozó egyaránt katalán diadalt hozott, ami hogy, hogy nem, egybeesik Pep Guardiola barcelonai regnálásával. Zöldfülűként ült le a kispadra edzői pályafutása első El Clásicóján, az a 2-0-s győzelem pedig olyan lökést adott, hogy a 2009-es évben hat serleg is a Nou Camp trófeatermébe vándorolt.
A lényeg azonban, hogy a pályán mi történik, és ez nagyban Cristiano Ronaldón múlik. Roberto Carlos szerint a portugál teljesítményétől függhet, milyen végkimenetele lesz a „négymenetes boxmeccsnek”. Ha hihetünk a brazilnak, a Real akár vissza is vághat az elmúlt évek imént citált sérelmeiért – de aligha a bajnokságban.
Az a Barcelona terepe, és marad is ebben az idényben.
Eljött a várva-várt szupermérkőzés ideje: szombaton 22 órakor kezdődik a Santiago Bernabeu Stadionban a klubfutball legnépszerűbb és világszerte óriási érdeklődést kiváltó rangadója, a Real Madrid és az FC Barcelona...
Tovább a teljes cikkhez »
A Barcelona történetében csak egyszer sikerült a triplázás, de Gerard Piqué, a csapat világbajnok középhátvédje komoly esélyt lát arra, hogy megismételjék a 2009-es bravúrt. A szombati El Clásicóhoz közeledve az El Mundo...
Tovább a teljes cikkhez »
