- Háromnegyed éve jöttem haza Egyiptomból, s itthon szerettem volna dolgozni tovább. Igaz, hogy időközben hívott egy nagyon gyenge egyiptomi gárda, de nem fogadtam el az ajánlatukat. Kilenc hónapot vártam egy hazai ajánlatra, de nem kellettem senkinek, ezért mozgósítani kezdtem a kapcsolatrendszeremet.
- Azt akarja mondani, hogy Libériában is van kiépített kapcsolatrendszere?
- Azt nem, de hirtelen négy helyről is érdeklődtek felőlem, Tunéziából, Kínából, Libériából és Egyiptomból, de egyik sem volt konkrét ajánlat, sokkal inkább csak érdeklődés. Egy meccsen aztán összetalálkoztam Sallói Pistával, s mondtam neki: ha olyan jó menedzser vagy, akkor adj el engem valahová. Neki jutott egyébként eszébe ez a munka, s nem sokkal később már életrajzomat is elküldte nekik. Ekkor derült ki számomra, hogy itt valójában pályázni kell, s én voltam a hatvanegyedik jelentkező.
- Miért éppen önt választották?
- Alaposan leinformáltak, még azt is tudták, hogy él hazánkban egy korábbi libériai labdarúgó, a Kispesten megismert John Moses, aki ráadásul a játékosom is volt, s őt alaposan kifaggatták. Sőt, még Egyiptomban is érdeklődtem utánam, olyan dolgokról tudtam, hogy csak lestem.
- Mondja, hiányzott ez önnek? Éppen Libéria…
- A munka, ami nagyon hiányzott. A feladat sem lesz új. Bár Libériának van technikai igazgatója, de nekem szövetségi kapitányként neki is be kellene segítenem. A felnőtt csapat mellett az utánpótlás, a kiválasztás és az edzőképzés is hozzám tartozna.
- Közel egy hetet Libériában tartózkodott: milyen tapasztalatokkal gazdagodott?
- Mindenhova körbevittek nagyon tisztességesen, elég sokat láttam az országból, amelynek a fővárosa Monrovia, amely Brüsszeltől 5500 kilométerre található, s a négymilliós lakosság fele itt él. A hosszú évekig tartó polgárháború során mindent leromboltak, s még nagyon az út elején járnak, már ami az építkezés, az újjászületést illeti. Viszont épült egy amerikai kórház, egy gyönyörű egyetem, és stadion is, bár a fű, a talaj még nem készült el, tehát használhatatlan. A közlekedésről annyit, hogy szinte csak taxikat láttam, no meg hatalmas terepjárókat, de hát azokra az utakra olyanok kellenek. A fizetésről annyit, hogy kerestem már jobban is külföldön, de mivel itthon hiába próbáltam magam eladni, így kapva kaptam az alkalmon, s elfogadtam a libériaiak ajánlatát. Dolgozni szeretnék, ameddig a Jóisten megsegít. Van egy olyan érzésem, hogy erre a segítségre szükségem is lesz.
VILÁGUTAZÓ
Bicskei Bertalan eredményei önmagukért beszélnek: 1984-ben ifi Eb-t nyert csapatával, majd itthon bajnokságot a Honvéddal, nem sokkal később a dél-koreai Daewooval. Szövetségi kapitányként kétszer irányította a magyar válogatottat, s Malajziában is a nemzeti csapat szakvezetőjeként számítottak rá, de emellett többször megfordult Egyiptomban, Svájcban, Kínában és Szaúd-Arábiában. Most viszont belevág élete egyik legnagyobb kalandjába: 61 jelentkező közül ugyanis Bicskei Bertalant választották Libéria szövetségi kapitányának.
