- Hogyan emlékszik vissza a DVTK-nál töltött időszakra?
- Gyönyörű két év volt. Sokat köszönhetik az együttesnek, elég csak azt megemlíteni, hogy ott lettem élvonalbeli futballista. Azt nem mondom, hogy közönségkedvenc lettem, de a végére azért elfogadtak…
- Tartja a kapcsolatot a volt társakkal?
- Sok barátom van Diósgyőrben, de a csapattagok közül senkivel nem beszélünk napi rendszerességgel. A legjobb viszonyban talán a másodedzővel, Benczés Miklóssal vagyok.
- Hogy érzi magát az új helyen?
- Örömmel mondhatom, hogy egy nagyon jó brigádba csöppentem bele, pedig az ilyen közösség leginkább a kisebb csapatokra jellemző. Újpesten adott minden a jó szerepléshez, megvannak a feltételek, és remek a szurkolótábor is. A csapattársak is nagyon jól fogadtak minket.
- A pályán is sikerült a beilleszkedés?
- Valamennyiünknek kellett egy kis idő ahhoz, hogy átvegyük a játékrendszert, ennek ellenére – ha nem is szemkápráztató játékkal – jöttek az eredmények. Persze az 1-0-k helyett jobb a négy-öt gólos győzelem, ha közönségszórakoztató játékkal nyerünk.
- Saját teljesítményével meg van elégedve?
- Szerencsére most már a kupában megtaláltam a góllövő cipőmet, és remélem, ez a bajnokságban is sikerülni fog. Bár eddig is rúghattam volna több gólt, ennek ellenére nem vagyok elégedetlen.
- A kezdőcsapatban való helyért három válogatott játékossal kell megküzdenie…
- Ha egy csapatnak komoly céljai vannak, akkor legalább négy jó csatárra szüksége van. Sajnos, Tisza Tibi egyelőre keveset játszhatott, de a konkurenciaharc csak jót tesz a gárdának.
