Nincs annál kegyetlenebb egy futballista számára, amikor hazája képviseletében egy ilyen szituációban hibázik. Tímár Krisztián a megsérült Juhász Rolandot váltotta a szombat esti Magyarország-Svédország (1-2) labdarúgó világbajnoki selejtezőn, aztán hiába pótolta szinte tökéletesen az Anderlecht védőjét, ahogy az óra a 94. percre váltott jött egy labda, no, meg Zlatan Ibrahimovic...A hátvéd nem érti az egészet, még maga sem talált magyarázatot a történtekre.
A gól pillanatában összeroskadva, fejét csóválva ült a gyepen Tímár Krisztián. A Plymouth védője legszívesebben elsüllyedt volna szégyenében: az az átkozott előreívelés, és az az átkozottul szerencsétlen Ibrahimovic-találat.
Sokan voltak szomorúak szombat este a Puskás Ferenc Stadionban a svédek elleni összecsapást követően, de talán Tímár volt a legelkeseredettebb mindannyiunk közül. Lelki fájdalmait nem is tudta elrejteni.
„Arra emlékszem, hogy az ellenfél támadóharmadában elveszítettük a labdát, aztán szinte azonnal jött az ívelés, amire Ibrahimoviccsal együtt rajtoltunk - kezdte Tímár. - Számítottam rá, s meg kell mondjam, tízből tízszer el is fejelem az ilyet. Nem tudom megmagyarázni, mi is történt valójában.”
„Amikor begurult a labda a kapunkba, borzasztóan éreztem magam. Semmi köze nem volt a svédnek a gólhoz, nem túlzok, ha azt mondom, elég furcsa találat volt. Nem is tudom, mit lehet ehhez hozzátenni.”
„Úgy érzem, egyáltalán nem játszottam rosszul. Ez azonban már semmin nem változtat. Roppant szomorú vagyok. Ugyanakkor erős is, aki bízik saját képességeiben. Vasárnap mindent kiértékelünk, jönnek a portugálok, össze kell szednünk magunkat a sokkoló vereség után.”
„Azt még írja meg, kérem, hogy nagyon sajnálom ezt az egészet.”
Babos Gábor: Szomorúságot okoztunk a szurkolóknak!
Babos Gábor hatalmas lendülettel indult ki kapujából a 94. percben, s talán csak millimétereken múlt, hogy nem találta el jobban a labdát. Ibrahimovic jött, arcát féltve elfordult, maga sem tudta, „merre hány méter”, aztán a felvágódó bőrgolyó éppen mellkason találta. A Nijmegen hálóőre így emlékszik a dermesztő másodpercekre.
„Mindketten a labdáért rohantunk, aztán a tizenhatoson kívül egyszerre értük el azt. Ilyen gólt egyszerűen nem lehet kapni. Balsors, akit régen tép? Akár a Himnuszból is idézhetnék, annyira idevágó. Amikor tudja egy csapat, hogy a másik pályán egy-egy az állás, és mi is szerezhetünk egy pontot, ahelyett, hogy megállna, kapkod, s megy előre. Utána meg lekontrázzák, és ez a vége. Meg akartuk nyerni a meccset, erre fizettünk rá. Felfoghatatlan, ami velünk történt. El vagyok keseredve, mert amellett, hogy kikaptunk, a csodálatos szurkolóinknak is csalódást okoztunk. Javítanunk kell a portugálok ellen, mert még mindig a mi kezünkben van a sorsunk.”
