A japán válogatott szövetségi kapitánya, Okada Takesi egy hónappal a világbajnokság kezdete előtt kijelölte végleges, 23 fős keretét a tornára, s az elődöntőbe jutást tűzte ki célul fiainak. Vajon mire fel ez a nagy magabiztosság?
"Ha 2002-ben Dél-Korea megcsinálta, miért ne lennénk képesek rá mi is?" - replikázott Okada az újságíróknak. Csak azt felejti el, hogy hazáján kívül még egy vb-meccset sem nyert a japán nemzeti csapat...
Nos, a Kék Szamurájok vb-múltja valóban nem adhat okot túl nagy bizodalomra. A Felkelő Nap Országának válogatottja ugyanis az 1998-as előtt egyetlen tornára sem kvalifikálta magát, és bár azóta mindegyik vb-re kijutottak, igazán kiugró eredményt csak egyszer, 2002-ben sikerült elérniük, amikor a nyolcaddöntőben véreztek el.
1994-ben drámai körülmények között, az Irak elleni selejtező túlórájában bukták el a kvalifikációt (ez "A Dohai Tragédia" fejezetcímmel szerepel a japán históriáskönyvekben). Négy évre rá a mennybe mehettek, azaz a franciaországi vébére, ahonnan viszont szomorúan térhettek haza. Mindhárom mérkőzésüket elvesztették. Még a bőven verhetőnek tűnő Jamaicától is kikaptak...
2002-ben aztán már egészen más volt a leányzó fekvése! A Dél-Koreával közösen megrendezett tornán egy döntetlennel (Belgium 2-2) és két győzelemmel (Oroszország 1-0, Tunézia 2-0) simán továbbjutott a csoportjából a házigazda, hogy aztán a legjobb 16 között megkapja a későbbi bronzérmes törököket. Hakan Sükürék egy sovány 1-0-s győzelemmel búcsúztatták a Nemzet hőseit, akik a vereség ellenére is emelt fővel fejezhették be szereplésüket.
Nem úgy 2006-ban, amikorra megnőttek a várakozások a japánokkal szemben, mégis csak egy pontot szereztek. Ausztrália és Brazília ellen esélyt sem kaptak, Horvátországgal gólnélküli döntetlent játszottak.
Idén viszonylag simán lépett ki a vb-re a csapat. Az immáron kétcsoportos ázsiai-zóna A-jelű ötösében Ausztrália mögött a második helyen végzett, biztos távolságra a pótselejtezőt érő harmadik helytől.
LEGNAGYOBB SZTÁROK
A japán válogatott legnagyobb erőssége hosszú idők óta kiváló középpályássora volt, gondoljunk csak a Nakata Hidetosival, vagy az Ono Sindzsivel fémjelzett csapatra! Nincs ez másként most, 2010-ben sem.
Nakamura Sunszuke
Ő a csapat esze, a tízes mez birtokosa. Kiváló képességekkel megáldott ballábas irányító, akitől a csatárok bizton várhatják a jobbnál jobb átadásokat. Európában is nevet szerzett magának - a Serie A-ban, a La Ligában és a skót első osztályban – több futballkultúrában is kipróbálhatta magát. Harmincegy éves korában akár pályafutása csúcsán is lehetne, ezzel szemben visszaigazolt legelső profi csapatához a J-League-be, a Jokohama F Marinost erősíti.
Honda Kejszuke
A japánok egyik legnagyobb jövőbeli reménysége a 23 éves futballista. A középpálya bármelyik pozíciójában bevethető Honda remek szabadrúgásairól is híres. Európai karrierjét 2008-ban kezdte, amikor a holland Venlóhoz szerződött, ott két szezont töltött el. A 2009-es naptári év végén aztán négy éves szerződést kötött az orosz CSZKA Moszkvával, s a Bajnokok Ligájában is letette a névjegyét, a negyeddöntőig jutott a társaival.
Nakazava Judzsi
A csapat kapitánya és egyben egyik legbiztosabb pontja, a hátvédsor oszlopos tagja. Egyike annak a három japán futballistának, akik már legalább 100 alkalommal magukra ölthették a címeres mezt – a másik két legenda Ihara Maszami és a még mindig kerettag Kavagucsi Josikacu. A bozontos üstökű Nakazava szinte egész pályafutása során Japánban futballozott.
Okada Takesi szövetségi kapitány nem örvend ugyan túl nagy népszerűségnek hazájában, de ha valami kiugró eredményt sikerülne elérnie a csapatnak, akkor minden bizonnyal nagyot nőne a szurkolók szemében. A kreatív sok passzos játékra építhet, amelyben a védőkre (!) is számít, tudvalevő ugyanis, hogy előszeretettel törnek előre, akár az ellenfél kapujáig...
Esély a továbbjutásra a csoportból: 38%
Helyezése a FIFA világranglistáján: 45.
Védők: Nakazava Judzsi (Jokohama Marinos), Tanaka Marcus Tulio (Nagoja Grampus), Komano Jujcsi (Jubilo Ivata), Ivamasa Dajki (Kasima Antlers), Jaszujuki Konno (FC Tokio), Nagatomo Juto (FC Tokio), Ucsida Acuto (Kasima Antlers).
Középpályások: Nakamura Sunszuke (Yokohama Marinos), Endo Jaszuhito (Gamba Oszaka), Nakamura Kengo (Kavaszaki Frontale), Inamoto Junicsi (Kavaszaki Frontale), Abe Juki (Urava Red Diamonds), Haszebe Makoto (Wolfsburg), Honda Kejszuke (CSZKA Moszkva), Macui Dajszuke (Grenoble).
Csatárok: Okazaki Sindzsi (Simizu S-Pulse), Tamada Kejdzsi (Nagoja Grampus), Okubo Jaszuhito (Vissel Kobe), Jano Kiso (Albirex Niigata), Morimoto Takajuki (Catania).
Szövetség: Nihon Szakká Kjókai (AFC)
Alapítva: 1921
FIFA-tag: 1929
AFC (Ázsiai Labdarúgó-szövetség)-tag: 1954
Szövetségi kapitány: Okada Takesi
Elnök: Inukai Motokai
Internet: www.jfa.or.jp
Világbajnoki szereplés: 3 (1998, 2002, 2006)
Legnagyobb sikerek: háromszoros Ázsia-kupa győztes (1992, 2000, 2004), Konföderációs-kupa ezüstérmes (2001), Olimpiai bronzérmes (1968), Vb-nyolcaddöntős (2002)
Csúcsok:
- Első válogatott mérkőzés: 1917. május 9.: Japán - Kína 0-5
- Legnagyobb arányú győzelem: 1967. szeptember 27.: Japán - Fülöp-szigetek 15-0
- Legnagyobb arányú vereség: 1917. szeptember 10.: Japán - Fülöp-szigetek 2-15
- Legtöbb válogatottsággal rendelkező játékos: Ihara Maszami (122 mérkőzés, 1988-1999)
- Legtöbb gól a válogatottban: Kuniszige Kamamoto (74 gól, 1964-1977)
| 1. Ausztrália | 8 | 6 | 2 | 0 | 12 | 1 | +11 | 20 |
| 2. Japán | 8 | 4 | 3 | 1 | 11 | 6 | +5 | 15 |
| 3. Bahrein | 8 | 3 | 1 | 4 | 6 | 8 | −2 | 10 |
| 4. Katar | 8 | 1 | 3 | 4 | 5 | 14 | −9 | 6 |
| 5. Üzbegisztán | 8 | 1 | 1 | 6 | 5 | 10 | −5 | 4 |
