A Szőnyi úti sporttelep hátsó szegletében egy kopott barna faajtó, felette kék alumíniumtáblán sárga betűkkel a felirat: „BVSC Karate Edzőterem”.
Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel – ezt persze már csak mi tesszük hozzá, ilyen kiírással nem találkozunk befelé menet.
Bizony-bizony, itt gyakorolnak a kemény legények. No, nem a Kemény Dénes vezette férfi vízilabda-válogatott tagjai, hanem a ketrecharcosok. A kedd délutáni edzésen lestük meg Bárdosi Sándort és MMA-s társait.
Az MMA (Mixed Martial Arts) egy full contact kűzdősport, amely igen széles skáláját engedélyezi a harcművészeteknek, ezáltal vegyítve a hagyományos és a modern szakágak ismérveit. Jelenlegi formájában a sportág 1993-ban jött létre az Egyesült Államokban, a Ultimate Fighting League megalapításához köthető.
A három órakor kezdődő gyakorlás elején a bemelegítést előbb gimnasztikázás, majd váltott iramú futás követi – ez alapján bármilyen sportág tréningjén járhatnánk.
Aztán, amikor a folytatásban következik a földharc, a kőkemény ütések és rúgások, nyomban rájövünk, ez nem kisasszonysport.
A sydneyi olimpián ezüstérmes Bárdosi birkózómúltjából túlzottan sokat nem profitálhat ebben a szakágban, megannyi számára korábban ismeretlen technikát kellett elsajátítania az elmúlt hónapokban.
December óta edz a ketrecharcosokkal, az MMA-ban eddig három mérkőzésen két győzelmet és egy vereséget könyvelhetett el.
Tizenegyen szenvednek, izzadnak, küzdenek életre-halálra a - zuglóiak klubszíneihez híven - sárga-kék színű szivacson a teremben.
A november 23-i birkózó csapatbajnokságon a Csepeli Amatőr Birkózó Iskola (CSABI) színeiben résztvevő Bárdosi Sándor az MMA-ban huszonöt éves birkózótapasztalatával pozíciószerzésben előnyben van riválisaival szemben, a karfeszítést és a fojtást viszont meg kellett tanulnia.
„Hihetetlenül kemények az edzések, hetente ötször másfél órában gyilkoljuk egymást. Négy-öt hetet kihagytam, van mit bepótolnom. Idén már nem lesz több mérkőzésem, legközelebb jövőre lépek csak ketrecbe" – mondta el a SportHirado.hu-nak Bárdosi a szusszanásnyi szünetben, majd sietett is vissza a küzdőtérre a következő gyakorlatra.
A ketrecbe eltérő sportolómúlttal érkeznek a harcosok, a gyors körkérdés után rögvest kiderül, van köztük olyan, aki a cselgáncs, a kempo, a thai box világából érkezett, meglepő módon az egyikük egykori labdarúgó.
Nincs megállás. Szünet nélkül nyüstölik egymást. Jobb egyenes, bal horog, térdrúgás. A bokszzsákok sem pihennek.
Aztán egyszer csak mindenki felkapja a mellette állót a hátára, hogy aztán inaszakadtáig cipelje körbe és körbe a teremben. Aztán a biztonság kedvéért felülések és lábemelések ájulásig.
A bokszkesztyűk és a védőfelszerelések pedig még elő sem kerültek. Micsoda?! Bokszkesztyűk?! Hát hogyne. A birkózó is kesztyűt húz. Ebben a műfajban a földharc önmagában nem elég. Így hát a bunyósok nyomába lépve pallérozza ütésskáláját.
Sportemberek ők vagy gladiátorok? Az élet nem fenekéig tejfel, Bárdosi Sándor és társai edzésmunkáját elnézve ez valamivel nagyobb megpróbáltatás, mint az argentin dzsungel vagy a sztárfőzőcske.
