Benedek Tibor lélektani hadviselése

A Vasas a hazai 11-8-as vereség után 10-9-re nyerte a visszavágót a négy magyar olimpiai bajnokok is a soraiban tudó Pro Recco ellen, de összesítésben ez kevésnek bizonyult a négyes döntőbe jutáshoz.

„Az első meccset a helyszínen tekintettem meg és bizony ijedtséget láttam a Vasas játékosain. Ebben nem kis szerepet játszott Benedek Tibornak az a lélektani hadviselést sejtető nyilatkozata, amelyben arról beszélt, eljött az ideje annak, hogy a Vasas fiataljai bizonyítsák, már többek, mint tehetségek, ígéretek. Átvitt értelemben pedig igaz ez a válogatottra is, hiszen a Vasas-mag adja a generációváltáson átesett nemzeti együttesünk gerincét, akiken a jövőben nagyon sok múlik, tulajdonképpen rajtuk áll-bukik a csapat eredményessége. Ezt a terhet nem tudta elviselni a Vasas, nem tudott olyan eredményt elérni, amellyel lebegtetni lehetett volna a továbbjutási esélyeket. A visszavágón azonban már nekik nem volt veszítenivalójuk, remek eredményt értek el, más kérdés, a meccsben végig ott volt a ha, ami ugye nem játszik. Mert teszem azt, aligha így játszik és áll hozzá a visszavágóhoz a Recco, ha nincs az idegenben szerzett háromgólos előnye. De ezt már soha nem tudjuk meg, ugye. Összességében nézve jobb játékot vártam a Vasastól. A párharcnak a Recco volt a domináns csapata, a Komjádiban megmutatta, miért is.”

A Szeged büntetőkkel nyerte a LEN-kupát a görög Panioniosz ellen, ezzel első vidéki magyar klubcsapatként szerzett férfivonalon nemzetközi kupagyőzelmet.

„Nagyon sajnálom, hogy ezt a sporttörténelmi tettet, ezt a remek, izgalmas mérkőzést mindössze párszáz, vagy legyen ezernél valamivel több ember látta, aki bezsúfolódott a szegedi sátorba. Amely egy ilyen eredményhez és színvonalon teljesítő gárdához már önmagában is méltatlan. Bízom benne, egy ilyen eredmény után történik valamilyen előrelépés. Akár a létesítmény tekintetében, bár ebben a gazdasági helyzetben ennek kevés a valószínűsége, akár a közvetítések felértékelődése kapcsán. Megérdemelnék. A hullámzó bajnoki szereplés mellett a nemzetközi kupára nagyon odakoncentrált a Szeged, amelyben voltak kiugró egyéni teljesítmények, de csapatjáték lévén én ezt még is a csapat diadalának tekintem. Tudom, Baksa kapus remekül védett, a két rutinos ember, Varga Tamás és Weszelovszky, ahogy az egész szezonban, úgy a döntőben is eredményesen játszott támadásban, de önmagában ez nem sokat ér, ha nincs mögöttük, mellettük a csapat.”

A nőknél a BEK-ben a Domino-Honvéd a négyes döntő negyedik helyén végzett, a LEN-kupában a Dunaújváros összesítésben két góllal maradt alul az orosz Csehovval szemben. A két magyar elitalakulat a bajnoki döntőben kárpótolhatja magát, amelyben egymással néznek farkasszemet.

„A dunaújvárosiak visszavágóján, ahogy vártam a védekezés döntött, mert hiába az idegenben lőtt tizenegy találat, ha hátul lyukas a védelem. A Domino teljesítményét alapjaiban behatárolta, hogy a lebetegedett Valkay Ágnes személyében kulcsemberük nem tarthatott velük a négyes döntőre. Ez egy csapatnál mindig döntő, a női lelkeket pedig különösen nem dobta fel. Valkay Ági olyan játékos, akinek szerepe, jelenléte és teljesítménye nemcsak saját csapatában óriási, hanem az ellenfelek, valamint a játékvezetők is kiemelten foglalkoznak vele, mégis csak a világ egyik legjobb női játékosáról van szó. A bajnoki döntőt abszolút kétesélyesnek érzem, hiszen a Dunaújváros ismét összeszedte magát, jól erősített és a szakmai munkájuk is elismerésre méltó. Kérdés, a címvédő Honvéd hogyan áll össze, mennyi erőtartalék van még a játékosokban a bajnoki finálésorozatra. De ha abból indulok ki, hogy a magyar vízilabdában már a különben elismerésre méltó a második hely is kudarcnak számít, akkor az akarat és az elszántság mindkét oldalon megkettőzi az erőket, mozgósítja a tartalékokat, hogy a nemzetközi kupák után a bajnokságban javítsanak.”

A római világbajnokságon férfiválogatottunk Németországgal, Kanadával és Dél-afrikai Köztársasággal találkozik, női csapatunk a házigazda olaszokkal, a kínaiakkal és az üzbégekkel.

„A fiúknak kifejezetten jó a sorsolása, de nemcsak a csoportban, hanem az águkon is. A csoportból nem okozhat gondot elsőként továbbjutni, aztán a dél-szlávokat elkerülve máris újra ott lehet lenni a négy között ennek az átalakuló félben lévő csapatnak is. Ott aztán majd kiderül, hogy a stafétát átvevő kulcsembereinket mennyire sikerült felkészítenünk a „harcra”. A lányoknak nehezebb, de nem lehetetlen a küldetésük. Az olaszoknak jó a csapatuk, hazai rendezésre biztos még jobban összekapják magukat. De a pekingi olimpiára rákészülő, 2007-ben a lányoknál junior vb-t kínaiakat sem szabad lebecsülni, akik nemhogy nulláról, hanem egyenesen mínuszról indultak nem is olyan régen, most pedig ütőképes együttesük van. Kérdés, csak az olimpiára járatták magukat a csúcsra, vagy akarják is tartani a szintet és hosszútávon felvenni a versenyt a világ legjobbjaival.”