- Kilecvenegy és fél kilóval mérlegelt a birkózó csapatbajnokság délelőttjén, mennyit mutatott a mérleg mielőtt elutazott az argentin dzsungelbe?
- Kilencvennégyet.
- És miután hazatért?
- Nyolcvannyolcat.
- Szándékos volt a tömegnövelés?
- Dehogyis. Az elmúlt napokban több összejövetelen is degeszre ettem magam, Horváth Évi buliján és az öcsém harmincadik szülinapján is, de még a párom édesanyja is vendégül látott minket. Ehhez jött pluszban az, hogy volt egy apróbb sérülésem, ami miatt nem tudtam rendesen edzeni, így könnyen felszaladt pár kiló.
- Dobott, billentett, pörgetett, jottányit sem kopott a tudása. Még mindig olyan könnyen megy?
- A birkózószőnyegen cseperedtem fel, a két évtizeden át gyakorolt mozdulatokat és technikákat nem felejtettem el. Ha valaki megtanul rendesen biciklizni, és utána évekig nem is lát bringát, még akkor sem esik le a nyeregből, ha évekkel később száll csak vissza. Ne feledkezzünk meg azért a Csepeli Amatőr Birkózó Iskola többi versenyzőjéről sem, az ex-honvédos öregek is alaposan kitettek magukért.
- Szemlátomást ismét örömét lelte a birkózásban. Egy-egy ilyen vagy ehhez hasonló „hakninál” komolyabban nem foglalkoztatja a visszatérés gondolata?
- Másfél évvel ezelőtt a Fodor Zolis incidens miatt tiltottak el, nem akarom Zolit bántani, de hihetetlen, úgy lett olimpiai ezüstérmes, hogy a lesben álló fotósok egyetlen akcióképet sem tudtak róla csinálni. Egyetlen értékelhető támadást sem mutatott be, mégis dobogóra állhatott. Sem a szabályokkal, sem pedig a magyar szövetséggel nem vagyok kibékülve. Értelmetlenné tették ezt a gyönyörű sportágat azzal, hogy a tudás helyett a szerencse dönt. Ha nem történik semmi, kisorsolják, ki nyer. Ez nonszensz. Fociban ha senki sem rúg gólt, akkor a vége null-null, iksz, nem hirdetnek győztest érdemtelenül. A birkózó-szövetség el akart lehetetleníteni, taposott-rúgott a honi vezérkar, nemhogy nem becsültek meg, ott tettek nekem keresztbe, ahol csak tudtak.
- Mindettől függetlenül a népszerűsége határtalan, a dél-amerikai vadonban már láthattuk, hamarosan pedig az izraeli kiképzőtáborban forgatott realityshow is adásba kerül. Mire számíthatnak a nézők?
- Még szeptemberben volt a forgatás, minden pillanatát élveztem, szenzációs volt. Bunyóztunk, lövöldöztünk, volt ott minden. Azt nem árulom el, hogy a testőrvizsga megpróbáltatásait sikerrel vettem-e, nézzék a műsort, és akkor kiderül, átmentem-e vagy megbuktam.
- Keresi azért még a sportszakma vagy többnyire már csak a bulvársajtó?
- Is-is. Külön-külön ez nem is működik, a bulvár nélkül nincs sport, a sport nélkül meg nincs bulvár. Celeb vagyok, kíváncsiak rám az emberek. Szomorú, de ha nem jövök el, erre a csapatbajnokságra valószínűleg egy újságíró sem jött volna ki, olyannyira érdektelenné vált az egész az évek során.
- A vasárnapi birkózó csapat ob helyett nem inkább a szombati küzdősportgálán kellett volna versenyeznie MMA-ban? Ott volt Németh „Tatár” Gábor és Karacs Attila is.
- Egy csomó barátom ott volt, de én ehhez a bohóckodáshoz nem adom a nevem. Úgy harangozták be a viadalt, hogy a legjobb magyarok lépnek szorítóba a legjobb külföldiek ellen, ehhez képest tele volt a program komolytalan párosításokkal. A nézők visszakövetelték a jegyük árát, feltéve, ha fizettek érte egyáltalán. Tatárt és Karacsot is nagyon kedvelem, igazi sportemberek, de ez az egész gála akkor is egy rossz vicc volt.
- Mindenképpen az MMA-ban képzeli el a jövőjét?
- Igen. Ebben a szakágban megtaláltam a számításomat. Ha tudtam volna, hogy ennyire élvezem majd a bunyót, akkor évekkel korábban a ketrecharcra váltottam volna a birkózásról.
