A súlyában inkább harmad, mint fele akkora versenyző súlyos agyrázkódást szenvedett, az eszméletét is elvesztette és azóta is emlékezetkiesése van. De mondja el inkább ő a történteket.
- Az egész egy buta félreértés miatt kezdődött. Ottótól kértem tanácsot az ügyben, hogy milyen táplálékkészítőket vegyek. Ő négy terméket ajánlott, és egy olyan üzletet, amely támogatta az ő versenyzését. Én azonban úgy éreztem, hogy ott megpróbáltak átverni néhány ezer forinttal. Később azonban tisztáztuk a dolgot a tulajdonossal és kiderült, hogy csak félreértésről volt szó.
- Hogy került újra az ügybe Aubéli?
- A történtek után felhívott és igencsak durva hangnemben lehordott, hogy miért balhézok én, és különben is mit képzelek én magamról. Megpróbáltam megmagyarázni a dolgot, de meg sem hallgatott, hanem lerakta a telefont. Én írtam egy sms-t, hogy csak félreértésről van szó és elnézést kérek ezért. A hangnemet viszont kikértem magamnak.
- Érkezett rá válasz?
- Igen. Hogy majd a pénteki edzésen elbeszélgetünk erről. Másnap aztán ott voltam az olimpiai csarnokban a keretedzésen, s csak arra emlékszem, hogy Ottó közelít felém. Utána a Péterfy Sándor utcai kórházban tértem magamhoz. Súlyos agyrázkódással és amnéziával kezeltek és huszonnégy órán át bent tartottak.
- Más külsérelmi nyom nem volt az arcán?
- Nem. De nem is emlékeztem semmire.
- Akkor hogyan derült ki, hogy mi történt?
- Az eset után értesítették édesanyámat, aki még aznap felutazott Szegedről. Ő hívta fel az edzőmet, Gulyás Istvánt, aki elmesélte, hogy az Ottó rám rontott és össze-vissza vert, ott ütött, ahol ért.
- És Aubéli? Vele beszélt már azóta?
- Én nem, csak édesanyám. Be akarta neki magyarázni, hogy ő nem bántott, hanem fejre estem. Megmondom őszintén, hogy a történtek után annyira elkeseredtem, az elmúlt egy évben annyi rosszat kaptam hogy úgy döntöttem, elég volt, s lemondom a válogatottságot.
- Mire gondol pontosan?
- Az is nagyon fájt, hogy hiába én voltam a súlycsoportomban az első számú versenyző, nem engem vittek ki az olimpiai kvalifikációs versenyekre. Nem kaptam támogatást a szövetségtől és az oroszországi edzőtáborba sem mehettem. Erre fel jött még ez a dolog.
- Nem tett feljelentést?
- Azt nem. Azért még bennem van a birkózó szellem. Elvégre csapattársak voltunk. Én korábban nagyon tiszteltem Ottót. Felnéztem rá, előre köszöntem neki. De amit velem művelt az egész egyszerűen felfoghatatlan.
Természetesen megkerestük Aubéli Ottót is, aki először kijelentette hogy „Ez nem igaz”. Végül közölte, hogy nem kívánja kommentálni az ügyet.
„Az igazságügyi orvosszakértő feladata, hogy eldöntse a tényleges gyógytartam mértékét. Ebben az esetben úgy tűnik, nyolc napon belüli sérülésekről van szó, azaz könnyű testi sértésről beszélünk. Ha ez valóban így van, akkor a szerencsétlenül járt áldozat maga dönt arról, tesz-e feljelentést, avagy csendben marad. Az amnézia amúgy egy szövődmény, amely nem számít bele az időtartamba. Bár elsősorban a közlekedési bűncselekményeknél gyakori, de az igazolt költségek és anyagi károk megtérítése esetén az öt év alatti börtönbüntetéseket jelentősen mérsékelhetik. Ezt nevezik tevékeny megbánásnak. Amennyiben mégis nyolc napon túli, súlyos testi sértésről szólna a fáma, a kórháznak automatikusan értesítenie kellene a rendőrséget, amely megindítaná a nyomozást és a büntetőeljárást. Ha bűncselekményre utaló jelre bukkannának, a kórháznak nem lenne mérlegelési lehetősége. Három évig terjedő szabadságvesztés járna súlyos testi sértésért, egytől ötig maradandó sérülések, kettőtől nyolcig életveszélyes sérülések okozásáért.”
