Az egyik stégen Kolonics halála óta fényképtabló hirdeti nagyságát, a telepen belül kopjafa teszi ugyanezt. Előttük szinte mindig friss virág található, számuk ezúttal érthetően megsokszorozódott. A nagy-Dunáról végül egy C-7-es egység érkezett meg, a többiek a soroksári Duna-ág más vízitelepeiről érkeztek, de döntően a csepeliek képviseltették magukat a megemlékezésen. Közülük is legtöbben fiatalok, de az idősebb generációi is jelen volt, és Kolonics korosztályából is eljöttek jópáran.
A telepre érkezve elsőként Ludasi Róberttel találkozunk, az edző egy éves kihagyástól eltekintve végigkísérte Kolonics pályáját. Azon az ominózus, fájdalmas emlékekkel teli edzésen a karjai között hunyt el legeredményesebb és szívének legkedvesebb versenyzője.
Stílszerűen a vízen, bár egy egyeskenuban érkezett meg Horváth Csaba, akivel Kolonics párosban megannyi sikert ért el, közte az atlantai olimpián szerzett aranyéremmel.
„Délelőtt Békésszentandrásra voltam hivatalos, ahol személyesen tudtam ott lenni egy Kolonics emlékmű átadásán. Kivételesen szép darab, különleges, helyi fából, egy életnagyságú egyes kenut ábrázol, középen eltörve, a törésnél egy lapáttal” – mondta Horváth.
A telepre folyamatosan érkeztek a megemlékezni szándékozók, akik virágot és mécsest is elhelyeztek a stégen, illetve a kopjafánál. Mindeközben két kivetítőn Kolonics György pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait lehetett megtekinteni, majd a tervezett 19:00 óra után pár perces késéssel kifutott a vízre a 250-300 fős fáklyás különítmény. Csak a hajók vízre tétele és útnak indulása 20-25 percet vett igénybe. A csapat folyásiránnyal szemben felevezett a csőhídig, ami durván két kilométer megtételét jelentette, majd ott visszafordulva lecsorogtak a telepig. A telep előtt száz méterrel megálltak, és 21:18-kor, Koló emlékére a vízen elénekelték a Himnuszt, majd a klasszis nevét skandálták.
A megemlékezésen jelen volt a sportág elnöke, Baráth Etele, valamint a volt és a jelenlegi szövetségi kapitány. Angyal Zoltán kezében még mindig jól állt a kormányrúd: egy sárkányhajó alkalmi kormányosának csapott fel, Storcz Botond tulajdonképpen végszóra futott be.
A teljesség igénye nélkül: jelen volt az egykori válogatott csapattársakat képviselő háromszoros olimpiai ezüstérmes Szabó Szilvia, valamint egykori páros- és négyestársa, Bóta Kinga, illetve a kajakosként világbajnok, Atlantában olimpikon Hegedűs Róbert.
A válogatott tagjai közül feltűnt a csepeli alapokkal rendelkező kajakos, a kiváló formában lévő Kökény Roland, akihez hasonlóan vízre szállt az a fiatal Kiss Tamás is, aki tavaly Kolonics helyére belépve Kozmann Györggyel párosban Pekingben olimpiai bronzérmet szerzett, az idei szezont viszont csalódásként kellett megélnie: nem került be a válogatottba.
A Foltán-családot apa és fia is képviselte, az idősebb László Moszkva olimpia párosbajnoka, a fiatalabb a válogatott tagja. A korábbi válogatott, majd versenyzői pályafutás után zenész-énekesi babérokra törő Géczi Erika külön Kolonics emlékére írt dallal is fellépett.
Az estet a társak, barátok, ismerősök Kolonicsot megidéző történetei, valamint Géczi Erika meglepetésekkel tarkított zenei összeállítása zárta.