"Egyelőre nem állítottam össze semmilyen mérleget, mert még nem vagyok elég öreg hozzá, no meg sok a munkám, folyamatosan dolgozom, nem érek rá ilyesmivel foglalkozni" - reagált az MTI felvetésére Szabó a kerekévfordulós születésnap kapcsán.
Ugyanakkor a pályafutására visszatekintve, azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit esetleg sajnál, úgy fogalmazott: "Az esseni világbajnokságot megnyerhettem volna, de 1993-ban Kirijenko kiénekelte a sajtot a számból... Egyébként pedig ilyen pályafutás után nem szabad, hogy tüske vagy hiányérzet legyen bennem. Győztem olimpián, Európa-bajnokságon, nyertem összetett Világkupát, vagyis majdnem mindent. Sőt, tulajdonképpen egyéni világbajnokságot is. Egyszer egy vetélkedőn föltették valakinek a kérdést, hogy ki nyerte a kardvívás egyéni világbajnoki aranyérmét 1992-ben? Sokan azt felelnék, hogy akkor nem rendeztek világbajnokságot, viszont az olimpián Szabó Bence győzött. Nos, a Nemzetközi Vívószövetség szabályai szerint olimpia évében, mivel nem rendeznek világbajnokságot, az olimpia számít egyben világbajnokságnak is. Szóval, ezen szabály szerint egyéni világbajnoki címem is van."
Szabó Bence 1988-ban csapatban, 1992-ben pedig egyéniben nyert olimpiát, azt megelőzően a magyar kardvívásban 1960-ban, illetve 1964-ben volt hasonló siker.
"Jelenlegi kardvívásunknak csak a pozitívumairól akarok beszélni, és kijelenthetem, hogy talán soha nem volt ilyen erős az utánpótlásunk - kezdte válaszát arra kérdésre, hogy szerinte megint 28 évet kell-e várni az újabb aranyakra. - És ezt nem azért mondom, mert az egyik nagy tehetség, a junior Európa-bajnok, csapatban junior világbajnok, a nemrégiben rendezett U23-as Európa-bajnokságon egyéniben és csapatban is aranyérmes Szatmári András az én tanítványom. A kardozó utánpótlással nagyon elégedett vagyok, az biztató, a felnőttek helyzete viszont katasztrofális."
MOB-igazgatói tevékenységével - melyet 2011 márciusa óta végez - elégedett, nem bánta meg tavalyi döntését.
"Abszolút elégedett vagyok, szeretek itt dolgozni, élvezem a munkámat. Kezdetben izgalmas kihívás volt számomra megismerkedni minden sportággal. Volt sportolóként és sportvezetőként igyekszem mindig mindenkivel empátiával tárgyalni."
Sportágától ezzel együtt nem szakadt el.
"A tanítványaimat örököltem, nem kezdettől foglalkozom velük, de így is ugyanúgy figyelek rájuk, mintha együtt kezdtük volna a közös munkát. Olyan lehet ez, mint amikor a szülő a saját gyermeke mellett a fogadott gyerekét is ugyanolyan szeretettel neveli, irányítja. Tudom, hosszú távon nem lehet összeegyeztetni ezt a két feladatot, de a srácok ragaszkodnak hozzám, és én is élvezem velük a munkát."
