Minden bizonnyal nem kevesen hiszik azt, hogy ez valami szánalmas, áprilisi tréfa rosszul időzítve, illetve elmeállapotom felől érdeklődnének intenzíven, pedig biztosíthatom az olvasókat: normális vagyok és még véletlenül sem áll szándékomban viccelni! Nem az a típus vagyok.
Amint beavatom az érdeklődőket a titkok titkába, már önök is megvilágosultak lesznek, és osztják elsőre minden bizonnyal vadnak tetsző álláspontomat.
Kicsit visszakanyarodnék az időben, tekernék egyet annak soha meg nem álló kerekén. Farkas Péter üstösként tűnt fel nemcsak a magyar, hanem az egész világ birkózósportjában. 1990-ben, majd 1991-ben is világbajnok tudott lenni – azóta sem sikerült hasonló bravúr magyar birkózónak (!) –, míg 1992-ben, Barcelonában olimpiai aranyérmet akasztottak a nyakába.
Akkor ez rajta kívül birkózóink közül Repka Attilának sikerült még, majd 2004-ben Majoros István ért el hasonló bravúrt Athénban.
A szókimondó, igazi pesti vagányt megtestesítő Farkas egycsapásra a magyar közönség egyik kedvence lett. Kurucvirtusa rendkívül szimpatikussá, már-már példaképpé tette. Ki ne szeretett volna a helyében lenni, a „megmutatjuk a világnak, a cseles magyarokkal nem lehet csak úgy, büntetlenül kibabrálni” életérzését magáénak tudni.
Hírneve már azelőtt megelőzte, hogy kilépett volna a nagyvilágba. A Ganz-Mávag tehetségeként edzésre beesve, ingben-gatyában-zokniban is döntött, pörgetett mindenkit. Miként versenyeken is. Egyszerűen nem volt ellenfele. A megszűnt Ganz után Újpestre került, ahol katonáékhoz történő bevonulása napján (!) civilben elhagyta a laktanyát. Azért ez a privilégium még az élsportolóknak sem járt ily’ nyíltan, de ő megtehette.
Kérdem én: elfogadható ez egy szimpla földi halandótól? Aligha. A tehetség mellett ide másra is szükség van. Kellett az én, de kellett a közeg is. Persze, jó volt mindenkinek, akire Farkas árnyékából akár csak egy morzsányi is vetült, egy bemondásáért sorban álltak a potentátok éppen úgy, mint a pórnép.
Ez viszont már csak a klasszisok, a kiváltságosok, mai szóhasználattal élve, a celebek sajátossága. Lesni, ellopni életének minden pillanatát. Állítom: Farkas Péter megelőzte a korát. Sztár volt már akkor, amikor ezzel idehaza még nem tudtunk mihez kezdeni.
Jogos a kérdés: igen, igen, de hogy jönnek ide az ufók? Nos, rátérünk arra is. Pár éve ment a mozikban nagy kasszasikerrel a „Man in Black” címen futó akció-sci-fi-vígjáték. Abban volt az a jelenet, amikor a rutinosabb ügynököt megtestesítő Tommy Lee Jones ifjabb kollégájának és utódjának, Will Smithnek bemutatja a köztünk élő idegeneket, akiket álcázásképpen emberbőrbe bújtattak. A színen ilyen epizódszerepben tűnik fel Hollywood színe-java, élükön a popsztár Michael Jacksonnal. Nálam Farkas Péter pont belefért abba a furcsa elit társaságba.
A kép azonban csak akkor kezdett igazán összeállni, amikor a birkózó két ügyes-bajos esete után a nála magyarázatért bejelentkező újságírónál - jelen esetben jómagamnál - azzal érvelt: semmire nem emlékszik, hiszen ő akkor éppen az ufóknál járt.
Mindkétszer parkolásért keveredett bajba, no nem azért, mert jókor jó helyen állt meg gépjárművével. Előbb az intézkedő rendőrt még csak sértegette. „Mit erőlködsz, kismackó?”, mondta Farkas a közegnek, akinek szemét azonban már régóta csípte Farkas fennhéjázó, rátarti magatartása. Így ügy, interjú, nyilatkozat lett a dologból. Jómagam döbbenten hallgattam akkor a rendőr négyszemközti előadásában, hogy a Farkas kontra rendőrök sagának korábban már megannyi része lefutott a budapesti utcákon, utakon.
A folytatás belvárosi, ott a tilosban megálló Farkas a büntetés és a kerékbilincs elől menekülve elhajtott volna, ebben még az sem zavarta meg, hogy a rendőr akadályozás céljából elé állt. Ebből anno már bírósági ügy is kerekedett, amelyet azonban feltételes büntetéssel megúszott a vétkes. Ezt vették figyelembe mostani büntetésénél.
Erre a két esetre szerettem volna választ kapni akkoriban Farkastól, aki sajnos semmire nem emlékezett, az ufóknál járt, mondta. Mit tudtam tenni, kínomban mosolyogtam, no persze, az ufók pedig biztos törölték a memoritert. Mint Tommy Lee Jones felvillanó kis piros lámpájával…
Először én is viccnek véltem, de mostani eltűnése után minden egyértelművé vált.
Ja, Péter, ha már ott vagy, csókoltatom E.T.-t...
