Újra együtt a 12 éve vb-t nyert csapat

Ezt a képet sem volt egyszerű összehozni, de végül csak összejött. Az apropója a képnek, hogy idén már kikerül a vb-programról a K4 500-as versenyszám, ami 1977-től volt a műsorban. Ezen időszak alatt egyetlen magyar egységnek sikerült aranyat nyernie: 1997-ben Dartmouth-ban.

Idén szintén a fent említett helyszínen rendezik meg a vb-t, az akkori versenyzők közül rajtam kívül még Vereckei Ákos küzd a válogatottba kerülésért.

Ez az egység 1997-ben Eb-t nyert Plovdivban, ugyanebben az összeállításban, majd meglepetésre a vb-siker is összejött.

Az azóta már kapitánnyá avanzsált Botondnak ez volt a legsikeresebb éve, hiszen a négyes mellett egyesben ezren és ötszázon is győznie sikerült. De a mi pályfutásunkban is mérföldkőnek tekinthető az a győzelem négyesben, hiszen hármunknak az volt pályafutásunk első vb-aranya.

Ritkán vagyunk így együtt, Botond és Robi már visszavonult, Ákossal sem gyakran készülünk együtt, ezért is jó, hogy sikerült összejönni legalább egy kép erejéig.

Kamera 

Na, végül csak megvolt az a szülinap. Borzasztó jólesett, hogy Sári Nándiék gondoltak rám és megleptek egy tortával. Meg egy sörrel. Ez utóbbinak az ember a folyamatos intenzív folyadékvesztés miatt pláne örül... Persze, szigorúan egy-egy üveg jutott mindenkinek, de ebben az állapotban az is felér egy kisebb csodával.

Az edzések bedurvultak, jelenleg ott tartunk, hogy napi három evezés (kora reggel, késő délelőtt és délután) közé beiktatunk egy erősítő, vagy futóedzést, szóval napi négyet nyomunk. Szerintem nem kell részleteznem, ez milyen.

Ehhez hozzájött, hogy a hétvégén egy pohár romlott bortól a pihenésemet kegyetlen gyomorpanaszok zavarták össze-vissza, enni persze nem is tudtam, és csak az orvosság segített. Ekkor viszont, hogy elmúlt a gyomorgörcs rámtört a kegyetlen éhség. Napi többezer kalóriát égetünk el, így nem csoda, hogy megettem mindent, ami a kezem ügyébe került. Kolbász, sajt, kenyér, hagyma, mindegy, csak legyen benne anyag. Viszont az erőm ettől vissza is tért, így én is jó formában folytathatom az edzéseket.

Kamera

Igazság szerint jó lenne azt írnom, hogy a születésnapomat hatalmas bulival ünnepeltük, de nem lenne igaz. Tény, hogy összejöttünk páran, és persze mindenki hátbaveregetett, viszont egy edzőtábor a felkészülési időszak közepén nem biztos, hogy a legjobb hely a dorbézolásra.

Nem is lett más a nagy napból, csak egy könnyed kis összejövetel, ami viszont így is nagyon jól esett, legalább mindenkinek eszébe jutottam.

Az eddigi nyugodt Kánaánunknak azonban vége: megérkezett egy spanyol focicsapat. A nyugalmat felváltotta az állandó hangoskodás. Értem, hogy déli temperamentum, meg a foci itt nem egyszerűen egy sportág a sok közül, de azért könyörgöm: hajnali négykor már tényleg szívesen aludna egy kicsit az ember! Mindig van egy holnap, meg egy reggel, és nekünk most kell letennünk az alapokat.

Kamera

„Nélkülöznünk kellett a kapitány társaságát, mert Botond átruccant a szomszédos Portugáliába új táborlehetőségek után nézni. Sok szépet és jót látott, mesélt. Na nem, mintha a sevillaival különösebb gondjaink lennének, mármint a körülményekkel, de azért már elég zsúfolt és népszerű a hely. Talán túlságosan is az. De minden szempontból jó, ha van alternatíva a kezünkben jövőre, vagy az utánra, én mindenképpen kaphatónak érzem magam egy ilyen új dologra.”

Gondolhatnánk, hogy az immáron sokadik Sevillában eltöltött edzőtábor és eredményesen letudott olimpiák és vb-k után legalább egy-két magyar arc ismerős lehet a sportra fogékony helybélieknek. Azonban hiába a világraszóló olimpiai eredmények, úgy tűnik, itt is inkább a futballsztárok iránti rajongás dominál. Spanyolországban ők népszerűségben verhetetlenek, nem tudjuk felvenni velük a versenyt. Majd a vízen visszavágunk…

Bármelyikünk nyugodtan jöhet-mehet az utcán, nem rohanják meg lépten-nyomon autogramkérők. Ez a helyzet egészen csütörtök estig tartotta magát, amikor néhány ifjú titán társaságában, a monoton edzések után a történelmi városrészben kapcsolódtunk ki. Természetesen szigorúan csak mentálisan.

Ekkor egy kisebb csoport torpant meg mellettünk, amikor éppen elhaladóban voltunk. Majd egyikük felkiáltott: nem káprázik a szemem, itt sétál Kammerer Zoli olimpiai bajnokunk? Azonnal leszólítottak minket, készült egy-két közös fotó, adtunk autogramot. Rögtönzött magyar csoportosulás alakult ki a dóm tövében: röpke eszmecsere, ki mit is csinál távol a hazától. Tanulság: magyarokkal mindig, mindenhol lehet találkozni.

Kamera

„Az első nap után már valamivel jobban ment az evezés, de még mindig nagyon sok küzdelem, míg visszatornázom magam a nyári formámig. A fiatalok persze gyorsabban alkalmazkodnak az új ingerekhez, főleg ők robognak az élen a résztávokban, bár nekem is sikerült egy résztávon az élen végeznem.

A kezeink állapota jelenti a legnagyobb gondot. Még alkalmazkodniuk kell a napi többórás lapátforgatáshoz, tele vannak vérhólyagokkal, ami nem teszi túl élvezetessé az edzéseket. Délelőtt egy tizenöt, délután tizenkét kilométeres, Sári Nándor által vezetett, vezényelt résztávos edzés volt a penzum, majd ezt követte egy hat kilométeres futás. Természetesen időre!

Kicsit fáradt vagyok, de a megfelelően elvégzett téli munka után bírni fogom a sorozatterhelést, ebben biztos vagyok. A kedvem jó, és optimista vagyok, ami azért is meglepő, mert a tavasz mindig is a legnehezebb időszak volt a számomra.”

Kamera

„Ahogyan azt vártuk, minden körülmény kiváló, tökéletesen alkalmas a helyszín a megfelelő tavaszi alapozó munkához. Azonban újra kell „tanulnom” kajakozni, mint minden évben.

A téli alapozó munka után mindig nehezen rázódom bele az evezésbe, keresem a technikát, nem igazán fut alattam hajó. A többiekhez képest még kifejezetten lassúnak érzem magam.

A kétszer tizenöt kilométer evezés pedig az első napon, illetve harmadik edzésként az egyórás kondizás meg alaposan le is fárasztott ráadásul. Azonban nem vagyok pesszimista ezek tükrében sem, hiszen hasonlóban már volt részem, így nagy lelkesedéssel várom a keddi edzésnapot. Bízom benne, azért fokozatosan jobban működik majd a dolog.

Még pár szó az időjárásról: egész nap esett az eső, 13 Celsius fok lehetett talán, de minket ilyen apróságok nem szoktak zavarni. Egyenlőre csak egy kisebb japán csapat edz a helyszínen, meg néhány litván evezős, de jövő héten érkezik egy nagyobb angol különítmény. Na, akkor zsúfolt lesz az élet, mármint a vízen természetesen.”

Kamera

„A csapat nagyobb része szombaton, fapados gépekkel ért Sevillába, három különböző útvonalon. A legnagyobbat a Londonban átszállók szívták. akik egyrészt egyik reptérről a másikra kellett, hogy átjussanak, majd a becsekkolásnál szembesítették őket azzal, hogy itt már a feladható csomagok súlyhatára nem húsz kilogramm, hanem csak tizenöt.

Nos, így nehéz egy három hetes edzőtáborra elutazni. Páran kiügyeskedték (kiügyeskedtük) a kéizpoggyászukkal ezt a kérdést, de annak túl nagy méretébe szintén belekötöttek, majd saját zsebből igen jelentős összegeket kellett túlsúly miatt fizetni.

Ha ez nem lett volna elég, megérkezés után jött a feketeleves! Pontosabban nem jött semmi, hiszen a recepción este tizenegy órakor jelezték, hogy már nincs a konyhán senki, vacsorát nem tudnak adni. Így taxival kellett bemennünk a belvárosba, hogy megoldjuk a vacsorát, azt hiszem nem kell részleteznem, hogy ilyen utazást követően a kiéhezett élsportolók milyen idegállapotba kerülnek kaja nélkül:-)

Egyébként Sevillában itt van egy helyen minden. Hotel, étterem, hajótárolók, konditermek, futópálya és kimért kajak-kenu és evezős pálya, de lehet evezni a folyón hét-nyolc kilométert egy irányba. Ja, volt két kisebb ünnepség is: Kovács Kati és Boros Gergő is mostanában született. Egyelőre ennyi, hamarosan újra jelentkezem, üdv az Olvasóknak!”

Kamera