Nem volt sétamenet a magyarok számára a vívás, az élcsoportba
egyikük sem került be. A legjobban a címvédő Marosi teljesített, pedig
neki a selejtezőben összeszedett combizomsérülése miatt óvatosnak
kellett lennie. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány utóbb úgy
fogalmazott, az ő teljesítménye egészen jó ahhoz képest, hogy milyen
helyzetben van. Marosi az első hat asszójából csak egyet nyert meg,
aztán küzdve, harcolva 18 győzelmet gyűjtött 16 vereség mellé, így 856
pontjával holtversenyben a 12. helyről várhatta az úszást.
Kasza majdnem ugyanilyen eredményt ért el, eggyel kevesebb győzelem
és eggyel több vereség került a neve mellé. A 17/17 832 pontot és 15.
helyet ért. Neki a szám kétharmadánál, míg a harmadik csapattag
Némethnek a középső szakaszban akadtak gondjai. Utóbbi 14 párharcból
jött ki nyertesen, 20-ban kikapott, az ezért járó 760 ponttal csak a
27. helyre sorolódott be.
A csapat a lengyel és az olasz trió mögött harmadik volt ekkor. A
döntőben e hármon kívül még a csehek és a dél-koreaiak szerepelnek
teljes létszámban, a többiek eredményéhez a selejtezőben kiesettek
pontjai kerülnek majd a végelszámolásnál.
A vívást az orosz Alekszandr Leszun nyerte (24/10, 1000), mögötte
hárman - honfitársa, Szergej Karjakin, valamint az egyiptomi Amro
el-Geziri és a német Stefan Köllner végzett a második helyen (21/13,
928). Az egyiptomi Jasszer Hefni asszóinak eredményét utólag kivették,
mert menet közben megsérült.
Az úszásban a magyarok a várakozásnak megfelelően előreléptek. Az öt
futamból a harmadikat Németh (2:05.31 perc/1300 pont) megnyerte,
akárcsak a negyediket Kasza (2:03.86/1316), majd a legjobbak között -
egy európai, öt ázsiai és egy afrikai versenyző "társaságában" - Marosi
(2:02.07/1336) ötödik lett. Kaszáé a nyolcadik, Némethé a 12.
leggyorsabb 200 méter volt. A számot el-Geziri nyerte (2:00.21/1360) a
kínai Cao Csung-zsung (2:01.14/1348) és a lengyel Remigiusz Golis
(2:01.27/1348) előtt.