Tény, a NOB egykori elnöke 1977 és 1980 között spanyol nagykövetként tevékenykedett Moszkvában. Popov állítja, ekkoriban próbált műkincseket kicsempészni a Szovjetuinióból, de lebukott. Samaranchot ezután szervezte be a KGB, természetesen zsarolásútján. A diplomata nem akart botrányba keveredni, ezért elvállalta a szolgálatot.
Pedig elvileg nemzetközi jogi védelmet kaphatott volna, de inkább a másik utat választotta. De azért is meglepő a választás, mert Samaranch a fasiszta Franco-diktátor sportminisztere volt, előfordult, hogy az egyértelmű kötődést bizonyító náci karlendítéssel üdvözölte „főnökét”.
A Szovjetunió titkosszolgálata nem is volt hálátlan Samaranch irányába, biztosította az 1980-as moszkvai NOB-választáson a szovjet blokk minden országának szavazatát. Így 44-21-re legyőzte a svájci Marc Holdert, ezután huszonegy évig állt az olimpiai mozgalom élén.
Juan Antonio Samaranch egyelőre nem kommentálta Popov állításait, míg Mark Adams NOB-szóvivő spekulációnak minősítette a történetet.