- A világbajnokság előtt lekötött már valamilyen programot augusztusra? Volt esetleg valamilyen konkrét úticél?
- Arra gondoltam, jó lenne legalább nézőként ott lenni Pekingben. De azt álmomban sem gondoltam volna, hogy versenyzőként lehetek ott az olimpián. Abban bíztam, hogy apukámmal kimehetek, vagy legalább turistaként.
- Ha már szóba hozta, nem zavarja, hogy az édesapja politikus, immáron miniszter?
- Dehogy zavar, sőt, nagyon büszke vagyok rá. Sokan azt gondolják, hogy ez biztosan feszélyez, vagy emiatt bármilyen veszélynek lennék kitéve, pedig ez egyáltalán nem igaz. Egyébként, ha nem jött volna össze a pekingi út, könnyen lehet, hogy valamelyik tengerparton süttettem volna a hasam.
- De összejött. Kvótát szerzett. Kovács Saroltával és Tóth Adriennel pedig aranyérmes lett. Hitte volna?
- Ha valaki azt mondja nekem a vb előtt, hogy kiharcolom az indulás jogát, a váltóval pedig világbajnokok leszünk, akkor egyszerűen nem hiszek neki. Azt, hogy egyéniben hatodik tudtam lenni, annak köszönhettem, hogy nagyon jól ment a vívás, a lovaglással és a lövészettel sem volt gond, a fizikai számokban pedig hoztam a formám. A hétfői napot soha sem felejtem el, Sacival és Adrival úgy küzdöttünk egymásért, hogy ennek más nem is lehetett a vége.
- Későn kezdte, csak két éve váltott triatlonról öttusára. Ez mekkora hátrányt jelentett?
- Ahhoz, hogy úszásban és futásban ott tudok lenni a legjobbak között, rengeteget köszönhetek a triatlonnak. A három technikai számot viszont meg kellett tanulnom, és ez nem megy egyik napról a másikra. A lovas pálya számomra felüdülés, az asszóarányom is javul, a lőtéren viszont még bőven van hova fejlődnöm.
- Igen illusztris társaságba került, Szepes Béla, Gyulai Miklós, Kürti Éva, Kürtösi Zsolt és Margl Tamás után ön a hatodik magyar sportoló, aki téli és nyári olimpián is képviselheti hazánkat.
- Tudtam, hogy nem lehetünk valami sokan, de meglep, hogy csak ennyien. Torinóban a sífutás csak a részvételről szólt, semmi többről. Öttusában viszont eredményes szereplést várok magamtól az olimpián, ha nem Pekingben, akkor négy évvel később Londonban, vagy azután. Nem gondolkozom érmekben, helyezésekben, minden a pillanatnyi formán múlik, hogy aznap ki mennyit tud kihozni magából. Adott esetben egy ezüstérem is lehet egy elveszített olimpiai bajnoki cím, de akár egy ötödik helynek is lehet örülni.
- Nagyon előre szaladtunk az időben, hiszen most még csak huszonkét éves, a szóban forgó 2016-os játékok idején már harminc lesz. Pályafutása befejeztével szeretne a sportágban maradni?
- Úgy érzem egymásra találtunk az öttusával, pillanatnyilag nem tudom elképzelni, hogy bármi más ilyen fontos legyen a számomra. Rengeteg sportágat kipróbáltam, a triatlonnál is sokkal jobban élvezem, azt azért hagytam abba, mert nem szerettem kerékpározni. Sorszerű, hogy éppen biciklizés közben sérültem mielőtt váltottam. A kérdésre válaszolva nem szeretnék ettől a sportágtól függni a későbbiekben, de elszakadni sem szeretnék tőle. Egy civil hivatásnak is tudnék ugyanilyen lelkesedéssel élni. Kommunikáció és médiatudomány szakon másodéves vagyok a Kaposvári Egyetemen, érdekel a kommunikációs szakma. Mindenki meglepődött, hogy ezt választottam, a legtöbben azt várták, hogy a TF-re megyek.
- A rengeteg tréning mellett kevés a szabadideje, pontosan mennyi is?
- Keményen dolgozunk, húsz edzésünk van egy héten. Hétfőn, kedden, szerdán és szombaton négy, csütörtökön és pénteken pedig kettő, csak a vasárnap a szabad.
- És hogyan kapcsolódik ki? Hétvégi bulik a baráti társasággal?
- Pár éve még gyakrabban járkáltam diszkóba, ma már nagyon ritkán. Szilveszter óta például csak egyszer voltam szórakozóhelyen.
- Akkor mégis mire voksol a hajnalig tartó mulatozások helyett?
- Szabadidőmben is sportolok, egyik kedvencem a wakeboard. Persze csak kedvtelésből űzöm. És imádom a színházat. Nálunk ez egy családi hagyomány, összegyűlünk mindnyájan, és megnézünk együtt egy előadást. Hárman vagyunk testvérek, három különböző városban élünk, így ritkán látjuk egymást. A színház összehozz minket, mint közös hobbi.
- Kedvenc színmű?
- Azok közül, amiket mostanában láttam, nagy hatással volt rám a Madách Színházban az Operaház fantomja, az Operettszínházban pedig a Rómeó és Júlia.
- És az ön életében felbukkant már Rómeó?
- Inkább ugorjuk át ezt a témát, jó? A színházra visszatérve nyáron mindig lemegyünk legalább egyszer Szegedre, a Szabadtéri Játékokra, nagyon jók az előadások, és hihetetlen az atmoszféra.
- Az atmoszférára várhatóan Pekingben sem lesz panasz. Mire készül?
- Az úszást és a futást csak szinten kell tartani, a technikai számokban pedig igyekszem minél többet fejlődni augusztusig. Jó úton járok. Nem lesz rajtam teher, csak élvezni akarom a versenyt. Ne felejtsük el, a világbajnokságon is esélytelenül indultam, nem tőlem várták a sikert…
