A SportHirado.hu olvasói bizonyára emlékeznek rá, hogy szeptemberben a US Openen alapvetően megváltozott az addig már-már baráti kapcsolatunk Ágival. Így, ha most kicsit kritikusabb hangot ütnék meg, biztos, rám sütik a bélyeget: savanyú a szőlő. Sebaj, eddig úgyis azért kaptam hideget-meleget, mert állítólag elfogult vagyok Szávayval, elvtelenül védem, nem veszem észre a hibáit, nem látom be, hogy soha nem lesz belőle nagy bajnok. Elöljáróban annyit még szeretnék leszögezni, nem változott a véleményem a New York-i konfliktusunk után sem, ma is hiszem, hogy Ági egyszer akár Grand Slamet nyerhet.
Igaz, ez egyre nehezebb lesz. A mai női teniszt minősíti ugyan, hogy Kimiko Date Krumm 39 évesen nyert WTA Grand Prix-t és Kim Clijsters két év kihagyás után a harmadik versenyén (US Open) végigverte a világot. Ennek ellenére egyre nehezebb lépést tartani a legjobbakkal, jönnek a tizenéves trónkövetelők és Justine Henin is visszatér.
A 2009-es szezon értékelése előtt nem árt rögzíteni, hogy honnan és hogyan indult. A kiábrándító 2008-as ősz után az idényt a 28. helyen zárta és floridai edzőtáborral készült a következő esztendő feladataira. A nagy változást igazából az jelentette, hogy Kuhárszky Zoltán, a sok éves közös munka során először vállalta: csak rá koncentrál. Az új helyzet ideálisnak tűnt, korábban sokan magyarázták az eredménytelenséget azzal, hogy Áginak nincs állandó edzője, hiába irányít a háttérből Kuhárszky, ha gyakran más utazik vele. Talán nem mellékes a tavalyi Sportévkönyvben megjelent írásból néhány mondatot felidézni a honnan és hogyan indult jegyében.
Feltehető persze a kérdés, hogy melyik az igazi Szávay Ági, a 2007-es, vagy az idei?
Az igazi kérdés egyébként nem az, hogy melyik az igazi, mert higgyünk Martina Navratilovának, aki azt mondta, Ági top 10-es teniszező. Az igazi kérdés, hogy megtanulta-e a 2008-as leckét? Okult-e a hibákból és képes lesz-e a maga javára fordítani az olykor fájdalmas pofonokat?
A legnagyobb gondot talán a kiegyensúlyozatlansága jelentette. Nemhogy egy versenyen, vagy egy meccsen, de egy játszmán belül is hihetetlenül hullámzott a teljesítménye. Többnyire önmagával viaskodott, eltűnt a magabiztos, laza Ági. Szávay Ági még tanul, érik, fejlődik, akinek nem esik nehezére, legyen vele kicsit türelmesebb! Szeretném hinni, bízom benne, hogy megéri.
Idemásolhatnám szinte az egész tavalyi dolgozatot, mert a 2009-es hullámvasút pályája többnyire kísértetiesen hasonlít az egy évvel korábbiéhoz. Macskaköröm helyett azért nézzük a fontosabb állomásokat!
Jó lehetőségnek tűnt, megtiszteltetésnek számított az indulás a hagyományos Hong Kong-i bemutatón, ahol Európát képviselve léphetett pályára január elején. A teniszezők szeretik az ilyen versenyeket: biztos bevétel, nem kell aggódni a ranglistapontok miatt. Tehát a szokásos nyomás nélkül, felszabadultan lehet játszani jó ellenfelekkel. Nem is könyvelte el senki tragédiaként, hogy Szávay Ági kikapott Dulkotól és Mirzától egyaránt. Az már elgondolkodtatóbb volt, amikor Hobarton az első hivatalos WTA Tour-mérkőzésén szenvedett és bukott a brit Keathavong ellen.
„Sorolhatnám a kifogásokat, hogy nagyon megfázott Ági, fáj a torka, nem tud aludni, nagyon fújt a szél, de teljesen felesleges: nagyon alacsony színvonalú mérkőzés volt. Az ellenfele sem játszott jól, csinált szép dolgokat, de semmi extra.
Fejben megint mélypontra került. Olyan mélypont ez, ami egy tizennégy éves gyereknél is ritka. Értékelhetetlen volt a teljesítménye, ez még Challenger-szinten is kevés. Ezzel a játékkal senkit nem tud megverni.
A második játszmában 2:5-ről egyenlített, de utána megint képtelen volt pályára ütni a labdát. Hong Kongban legalább jól ütött, de a fontos pontokat ott sem nyerte meg. „Teljesen tanácstalannak érzem magam. Az edzői pályafutásom alatt még nem kerültem ilyen helyzetbe. A teniszhez ennek nem sok köze van. Ági nagyon görcsös, pszichológus kell. Amúgy minden normálisnak tűnik. A mai meccs előtt kétszer ütöttünk be és az elsőnél még jól ment a játék. A másodiknál nem találta el a pályát. Ezt nem tudom felfogni.
Edzünk tovább, mert az bíztató, hogy az alapozás jól sikerült és fizikális gondja nincs” - fakadt ki az egyébként mindig nyugodt Kuhárszky Zoltán.
A mester talán maga sem gondolta, hogy ezzel a nyilatkozatával megpecsételte kettejük kapcsolatát. Hivatalosan csak az Australian Open után szakítottak, de valójában már Tasmániában eldőlt minden.
Melbourne-ben a világranglistán-95. Voszkobojevától érkezett az újabb pofon (3:6, 6:3, 4:6), de a vesszőfutás egészen Acapulcóig tartott: Párizsban a kínai Li, Dubaiban a 105. Pin verte. Nem volt edzője, de igazán nem akarta, hogy legyen (elemezhetnénk ennek is az okait, de azzal magánterületre tévednénk és annyit nem ér). Azért egy-két jellemző mondatot nem árt felidézni ebből az időből:
„Nem játszottam rosszul, nagyon színvonalas meccs volt. Sajnos a kiélezett, fontos helyzetekben még mindig egy kis önbizalomhiányban szenvedtem. Biztos vagyok benne, ha így játszom, akkor előbb-utóbb elkezdek nyerni, érzem, jó úton járok.” Nehéz eldönteni, hogy az ilyen nyilatkozatok az önámítás, a kegyes ködösítés, vagy a tudatos mellébeszélés kategóriába tartoznak. Egyáltalán nem mellékes kérdés, de nem tudom a választ, találgatni pedig felesleges. Egy biztos, az őszinte szembenézés a tényekkel, a valósággal elmaradt.
Tudom, hogy merek én szakmai kérdésben állást foglalni, de bátorkodom megjegyezni: ha történt valami hiba Szávay Ágnes 2008-as versenyeztetésében, akkor az a páros elhanyagolása és a kisebb tornák teljes kiiktatása volt. Sajnos ez a koncepció 2009-ben sem változott. Ezért is örültem, amikor Dubai után vállalta a selejtezőt Mexikóban. Február végét írtunk és a legjobb magyar még nem nyert meccset a Touron. Megint divat lett belerúgni, élcelődni rajta, legyinteni rá. Nehezen tudom elképzelni, hogy nem ő volt az, akit ez az egész vergődés a legjobban bántott, megviselt. Amennyiben ez így van, akkor nem kritizálni, bántani kell, inkább kitartóan támogatni, segíteni - persze ha hagyja.
 |
|
| A Roland Garroson a negyeddöntőért játszhatott | Fotó: Reuters |
Acapulcótól a Roland Garros végéig nagyot változott a helyzet: a ”teniszturista” titulusból három hónap alatt majdnem megint kitört a Szávay-láz Magyarországon. Pedig ”csak” annyi történt, hogy újra többször nyert, mint vesztett (25 mérkőzésből 16 győzelem, komoly skalpokkal) és Párizsban a legjobb 16-ig jutott többek között Venus Williamst verve. Ha ki is kapott, általában olyan állította meg, aki legyőzhette (V. Williams, A. Radwanska, Azarenka, Gyementyjeva, Wozniacki, Mauresmo). Még mindig nem találta meg Kuhárszky utódját, de továbbra sem kereste igazán, ráadásul így is beindult, sőt szaladt a szekér. Azért a salakos csúcsverseny negyeddöntőjéért elszenvedett vereség (2:6, 4:6) a szlovák Cibulkovától kijózanító volt és jelezte, a jég továbbra is elég vékony. A hivatalos verzió szerint kiújult a megfázása, belázasodott, legyengült. Magyarázatnak akkor ott hihetően hangzott, de az igazsághoz nem sok köze volt. Sajnos megijedt a lehetőségtől, nem bírta elviselni a hirtelen megnőtt nyomást. Az All England Clubban, három héttel később be is szakadt a jég. A belga Flipkens (110.) jelentett leküzdhetetlen akadályt már az első fordulóban.
Tisztára, mint az idei tőzsde: kiszámíthatatlan! A teniszvilág illetékesei időről időre megnyugtattak mindenkit, a gazdasági világválság elkerülte, nem érinti a sportágat, a szponzorok és a szurkolók kitartanak. A teniszbe fektetni tehát a recesszió idején is jó üzlet, de ”Szávay-részvényekbe” tenni a pénzünket továbbra is kockázatos vállalkozásnak tűnt.
Következett Budapest és a fű után újra a salak. A hazai közönség mellett két kiemelt szponzorának szintén meg kellett felelnie. Nem volt ez másképp egy évvel korábban, akkor ez a teher összeroppantotta. A nehezen magyarázható wimbledoni szereplés után legalább maradt ideje megfelelően felkészülni a Római parti versenyre, ráadásul újra edző irányította a munkáját. Ausztriából érkezett a viszonylag ismeretlen tréner ”próbajátékra”. Az alkalminak indult kettős nyerőnek bizonyult: Karl-Heiz Wetter gyorsan megtalálta a közös hangot magyar munkaadójával és láthatóan jó hatással volt rá, tudta motiválni, nyugtatni, ellazítani.
A Magyarország-Ausztrália Davis-kupa mérkőzés óta nem szurkolt annyi magyar tétmérkőzésen itthon, mint július 12-én az Asbóth József Stadionban. Márky Jenő versenyigazgató már a döntő előtt úgy érezhette, beérett a 15 éves munkája gyümölcse, feljutott a csúcsra. Az első kiemelt világsztár Patty Schnyder és a hazai hős Szávay Ágnes készülődött a fináléra és a bejáratnál kitették a megtelt táblát.
Az első szett nagyon gyorsan elment (2:6), de utána valami csoda történt és felejthetetlen teniszünnep lett a csatából. „Karl-Heinz nélkül nem nyertem volna meg a döntőt. Az első játszma elvesztése után sírás közeli állapotban voltam, bejött hozzám, majd amikor kiment, mosolyogtam, nagyon nagy kő esett le a szívemről. Mindent megtett annak érdekében, hogy ellazítson és sikerült neki” - nyilatkozta Szávay a diadalt követően. Ki gondolt ekkor Kuhárszky januári szavaira. (A teniszhez ennek nem sok köze van. Ági nagyon görcsös, pszichológus kell.) Hirtelen mindenki elhitte, hinni akarta, megvan a megfelelő edző, itt az új időszámítás kezdete, a kedvenc még az idén visszajut a top húszba, de az első tíz sem lehetetlen. Sajnos hamar kiderült, a sógor sem csodadoktor!
 |
|
| Joggal boldog a budapesti torna döntője után |
Fotó: Kovács Attila |
Álmodozni jó, kell is, csak a profi tenisz nem az álmodozóké. Szávay Ági Budapest után nyolc versenyen indult, négyszer kapott ki nagyon simán az első fordulóban és a másodiknál tovább egyszer sem jutott. Ősszel egyetlen mérkőzést nyert, amikor ellenfele 4:6, 3:0-nál, sérülés miatt feladta a küzdelmet. Balin a Bajnokok Tornáján is nyeretlen maradt. A budapesti sikerének és a tavaszi jó sorozatának köszönhetően nem esett ki az első ötvenből a ranglistán, de a 2008-as 28. helyről visszacsúszott a 40.-re és már nem ő az első számú magyar teniszező!
A szorgalmas, következetes Czink Melinda pályafutása első WTA Grand Prix győzelmével (a kanadai Québec Cityben maradt veretlen szeptemberben) és kiegyensúlyozott teljesítményével megelőzte a ranglistán Szávayt, ő a 38. helyen zárt.
Mi lesz Szávay Ágnessel? Nem felejtett el teniszezni, de van néhány vizsga, amin rendre megbukik. A magyar hajlamos legyinteni, megint egy tehetség, aki ígéret marad. Fokozhatnám a csalódottságunkat, az elkeseredettségünket azzal, hogy megemlítem, hol tart Szávay Ági néhány kortársa, Viktorija Azarenka, Agnieszka Radwanska, vagy a náluk is fiatalabb Caroline Wozniacki. Persze lehetne példát hozni az ellenkezőjére is, az a névsor ráadásul hosszabb lenne. Egy biztos, ha valaki nem százszázalékos fizikálisan és fejben, esélye sincs a profi teniszben. Márpedig Szávay Ági fizikálisan és mentálisan is nagyon sérülékeny. Gyakorlatilag nem akadt olyan hónap, amikor ne bajlódott volna valamilyen betegséggel, sérüléssel. A lelki instabilitását sem kell magyarázni, az eredményei önmagukért beszélnek. Ezzel együtt, nevessenek ki, kövezzenek meg: még mindig hiszek benne!
