A mérkőzés esélyesének Rafael Nadal számított, aki az elődöntőig mint kés a vajban haladt előre a wimbledoni tenisztornán: mindössze Ernest Gulbis ellen veszített szettet a második körben.
A spanyol győzelmét vetítette előre, hogy ellenfele, Rainer Schüttler egy esőszünetekkel tarkított, összesen 5 óra 12 perces mérkőzésen tudta csak két vállra fektetni elődöntőbeli ellenfelét, a francia Arnaud Clement-t.
A mérkőzés úgy is indult, ahogyan azt várni lehetett: Nadal magához ragadta az irányítást, és nem is akarta átengedni a németnek, akinek csak momentumai voltak az első játszmában. Az első, 23 percig tartó felvonásban mindössze egy gémet tudott fogni a németek reménysége, ami még a tisztes helytálláshoz sem volt elegendő.
A második játszmára feljavult Schüttler, és már az elején sikerült elvennie ellenfele adogatását, és úgy tűnt, a spanyol túlzottan magabiztossá vált az első szett kitűnő játékának hatására.
A német szárnyakat kapott előnye birtokában, kemény, jól helyezett ütéseivel az őrületbe kergette a világranglista-másodikot, és állóképességén egyáltalán nem látszottak a Clement elleni maratoni csata nyomai.
Schüttler 5:4-nél már a játszmáért szervált, ekkor azonban megemberelte magát Nadal, és elnyerte ellenfele adogatását, lélektani szempontból a legjobb pillanatban. Ezt követően semmire hozta szervagémjét, akárcsak ellenfele, így következhetett a tie break.
A rövidítést 7-3-ra hozta a spanyol, így karnyújtásnyira került tőle a harmadik szett, illetve a mérkőzés megnyerése.
Az elbukott második játszma láthatóan megviselte a németet, és sokszor tálcán kínálta az alkalmat Nadalnak a könnyű pont megszerzésére, aki többnyire élt is ezekkel a lehetőséggel.
A meccs végén három meccslabdát hárított Schüttler, de ezzel csak időt nyert, a találkozót már nem tudta a saját javára fordítani.
A vasárnapi döntőben így ismét Roger Federer-Rafael Nadal döntőre kerül sor, amely párharc végkimenetele megjósolhatatlan, bár a mai formákat elnézve a svájci meggyőzőbb teljesítményt nyújtott a legjobb négy között.
