Kétségkívül a hazai közönség előtt versenyző spanyol Rafael Nadal mérkőzését várták a pályára kilátogató nézők Madridban, elvégre a sportág jelenlegi legfényesebben ragyogó csillagáról van szó.
Ellenfele
az egyik legtehetségesebbnek számító fiatal, Ernests Gulbis volt, aki ezúttal
sem adta könnyen magát, hiszen az első felvonásban egyszer lehetősége is volt a
brékre, de nem tudott élni vele.
Ez azonban nem gördített akadályt a lett fiatalember elé, hiszen 5:5-ös állásig teljesen egyenrangú ellenfele volt a világelsőnek.
Ekkor azonban Rafael Nadal megmutatta, hogy miért ő volt az, aki képes volt ötévnyi uralkodás után letaszítani Roger Federert a sportág trónjáról.
A spanyol lélektani szempontból a lehető legjobbkor vette el Gulbis adogatását, és innen csak a kötelezőt kellett hoznia, amit meg is tett, 7:5-tel behúzta az első játszmát.
A folytatásban ritmust váltott a lett tehetség, és még kellemetlenebb ellenféllé változott. A második szett elején megbrékelte Nadalt, majd ezt az előnyt nagyszerűen tartotta is a játszma végéig, és a közönség legnagyobb meglepetésére kiegyenlített.
A döntő periódusban aztán a spanyol „visszaállította a világ rendjét”, ugyanazt eljátszotta, mint ellenfele a második felvonásban. Fogadóelőnyhöz jutott, amit tartott a végéig, és kvalifikálta magát a harmadik körbe.
Mardy Fish az általa rendezett ász—parádé ellenére nem tudott a harmadik körbe jutni a tornán, hiszen három szettben kapott ki a francia Richard Gasquet-től.
Az amerikai adogatásai alkalmával, huszonháromszor küldte át a labdát úgy a hálón túlra, hogy francia riválisa nem tudott mit kezdeni azzal.
Azonban ez is csak arra volt elegendő, hogy az első szettet rövidítésben nyerje meg, a másik kettőt pedig egyaránt egy brékhátránnyal elveszítse.
