A McEnroe-Bruguera bronzmeccs után érkezett a hivatalosnak és véglegesnek tűnő hír, a horvát ászkirály lábsérülése olyannyira komoly, hogy nem léphet pályára a fináléban. Az amerikai zseni az újságírók előtt nem is titkolta, furcsállja, hogy mindez nem dőlt el korábban, lévén akkor ő helyettesítette volna Ivanisevicet.
A közönség is úgy tudta, döntő helyett Leconte-Cash „edzés” lesz. Az ausztrál wimbledoni bajnokot aztán hamarosan láthatta a szurkolósereg, Guillermo Vilas oldalán bemutatózott Mansour Bahrami és Taróczy Balázs ellen. A rendkívül látványos és szórakoztató „találkozón” a sportág hivatalos bohóca, vagyis az iráni származású francia showman villogott leginkább. Leírhatatlan megoldásokkal ragadtatta tapsra a lelátón ülőket, de időnként még az ellenfél is csak kacagott. Bahrami méltó társra talált az ausztrál gitár- és húrművészben: Cashtől sem áll távol a nevettetés.
A bemutatót végül Taróczyék nyerték, majd jött a helyi műsorközlő és bejelentette: hamarosan következik Leconte és Ivanisevic döntője. Igen, a másfél órával korábban még súlyosan sérült horvát sztár valaki vagy valami hatására mégis meggyógyult. Igaz, combján hosszú, gyógyító tapaszt láthattunk, de igazán a játékára volt kíváncsi a publikum.
A finálé előtt a 2001-es wimbledoni bajnok családját is megtapsolhatta a közönség, majd jött a bemelegítés. Úgy tűnt, Ivanisevic csak „megmutatja” magát, néhány perc után mégis visszalép, mozgásán ugyanis látszott a sérülés.
A korábbi három napon mókát-mókára halmozó Leconte ezúttal igen koncentrált volt, talán maga sem tudta, hogy miként játsszon. Kimélje a sérült ellenfelet vagy éppen használja ki ezt a tornagyőzelemért? Végül az élet maga adta meg a választ, ugyanis Ivanisevic egyáltalán nem tisztelte ellenfelét, legszebb napjaira emlékeztető „szőnyegbombázást” tartott, szórta az ászokat.
Igaz, Leconte zseniális megoldásokkal eljutott a rövidítésig, de ott már nem volt esélye. A továbbra is bombatámadásokkal operáló Ivanisevic 7-1-re nyert, majd a következő szett elején brékelt, majd 3:0-ra elhúzott. Az ekkor már többször tréfálkozó Leconte érezte, vasárnap már nem foghatja meg riválisát, de azért tisztességgel hajtott a végsőkig.
Az utolsó gémben a horvát klasszis méltóképpen, ászokkal búcsúzott a magyar fővárostól.
