Guillermo Vilas és Henri Leconte mérkőzésének meghatározó eleme volt a móka és a kacagás, a pénteki program nyitányán igazán jót mulatott a publikum. A szemet gyönyörködtető labdamenetek helyett azonban sokkal inkább a színes szórakoztatóelemek csaltak mosolyt a teniszbarátok arcára.
Mert bizony technikai hibákban nem volt hiány, néha hosszú a tenyeres, széles a fonák, de egy-egy régi idők virtuóz játékát idéző trükk felvillantása mindent megbocsát. A négyszeres Grand Slam-győztes argentin és a Roland Garros-döntős francia márpedig nem csak tudott, de akart is szórakoztatni.
Az első szett változatos játékot és 7:5-ös Leconte-sikert hozott, extrák nélkül. Aztán a második szettben megtudtuk, mi különbözteti meg a vastapsot a tapstól. Az 56 esztendős Vilas előbb egy korát meghazudtoló mentéssel tartotta játékban a labdát, majd az alapvonaltól a hálóhoz befutva röptézett sebészi pontossággal a sarokba.
Leconte sem maradt adós a furfanggal, ellenfele ásznak szánt kemény szerváját helyezte el a háló túloldalán egy hanyag nyeséssel. Peregtek a percek, a nézők azonban észre sem vették az idő múlását, pazarul szórakoztak.
A gall zseni a gémek közti szusszanásnyi időt is aktív pihenéssel töltötte, amint felcsendültek a hangfalakból egy számára kedves nóta dallamai, ütője nyomban gitárrá változott, és rögtönzött magánszámmal lépett elő.
A második szett közel sem hozott olyan kiélezett játékot, mint az első, bár Vilas derekasan küzdött, nem tudott lépést tartani lendületesebb, energikusabb riválisával.
Leconte-ot az egyik labdamenetnél különösen elragadta a hév, egészen meglepő hangjátékkal kísérte ütéseit. Néhány másodperc alatt eljutott a basszustól a baritonon át a tenorig. Nem mellesleg pedig a meccslabdától a győzelemig.
Henri Leconte Thomas Muster után Guillermo Vilast is legyőzte.
Méghozzá 7:5, 6:3-ra. A csoport másik mérkőzésén a spanyol Sergi Bruguera hihetetlen izgalmak után 6:4, 3:6, 13-11 arányban múlta felül az osztrák Thomas Mustert.
