Három éve a szerbek és a horvátok csaptak össze. Néhányan még mindig a bírósági ítéletre várnak a tavalyi szerb-bosnyák ütközet eredményeként. A helyi rendőrség az évek alatt megtanulta kezelni a konfliktust, a biztonságiak ma már mindent megtesznek azért, hogy megelőzzék a nagyobb bajt.
Hétfőn horvát drukkerek már a bejárat előtt elkezdték a műsort, náci karlendítéssel masíroztak a békés ausztrálok nem kis döbbenetére. Nyolcat közülük nem is engedtek be, mert pirotechnikai eszközöket találtak náluk. Másik tizenegy horvátot Ivo Karlovics meccsén kapcsoltak le, mert felálltak a székekre és zavarták a többi szurkolót. Valamennyit végleg kitiltották az idei bajnokságról, ketten pénzbüntetést kaptak, de további eljárás egyikük ellen sem indult.
 |
|
| Svéd szurkolók Robin Söderling meccsén | Fotó: Reuters |
Amikor elkezdtem Melbourne-be járni még a festett arcú svédek jelentették a kuriózumot. A kedves skandinávok, jól besörözve szenzációs hangulatot varázsoltak bármelyik arénába, ha honfitársuk játszott a pályán. Nem bántottak senkit, aki túl sokat ivott lefeküdt a fűbe és kialudta magát. Elég messzire jutottunk, de sajnos nem a jó irányba!
Csak remélni tudom, hogy jövő vasárnapig nem történik hasonló. Igaz, van még a mezőnyben szerb, horvát, bosnyák és ciprusi is. Sőt, már török teniszezőben sincs hiány. Tegnap láttam is több festett arcú törököt, először nem is értettem, mit keresnek itt. Aztán felfedeztem a férfiak mezőnyében Marshel Ilhant. Szamarkandban (Üzbegisztán) született, de Isztambulban él és török színekben versenyez a 22 éves, 190 cm magas fiatalember. Az a célja, hogy tíz évig folyamatosan a top 100-ban jegyezzék a világranglistán. Az első lépést megtette: élete első Australian Open meccsén legyőzte Sebastien Grosjeant, aki egykor a negyedik helyen állt a ranglistán. Erre szokták mondani, így múlik el a világ dicsősége. Az, hogy a férfi teniszben török franciát ver körülbelül akkora szenzáció, mintha mi nyernénk az amerikaiak ellen, mondjuk baseballban. A történethez tartozik, hogy Grosjean jobb vállát 2008 decemberében operálták és azóta nem sok sikerélménye volt a briliáns kezű marseille-inek.
Kedd délelőtt kicsit szörföztem a pályák között, három női meccsbe kukkantottam bele. Igyekeztem felfrissülni, mert még nem álltam át teljesen. Amerikai barátom meg is jegyezte, hogy elég szarul festek. Az időjárás ugyan sokat javult hétfőhöz képest, de nem emlékszem arra, mikor ültem kabátban és hosszúnadrágban a lelátón Melbourne-ben. Más kérdés, ha kisüt a nap hirtelen rám olvad a ruha.
Nagy meglepetést egyik pillanatkép sem hozott. A francia Rezai a szokásos, erőszakos teniszével lelőtte a pályáról Sania Mirzát. Emlékszem, milyen fájdalmas volt, amikor 5 éve ugyanitt, az akkor még ismeretlen, 18 esztendős indiai 6:2, 6:1-re verte Mandula Petrát a 2. fordulóban. Roland Garros negyeddöntősünk nem is jött vissza többet Melbourne-be. Igaz, azóta boldog édesanyaként éli az életét. Tegnap elfelejtettem köszönteni a születésnapján, pedig ő is vasárnap ünnepelhetett. Petra! Sok boldogságot, jó egészséget!
Kicsit néztem Kuhárszky Zoltán egyik tanítványát, a szlovén Polona Hercogot. Holnap lesz 19 éves a sudár maribori lány és igaza van Kuhárszkynak, még sokra viheti. A világranglistán már a 69. és szépen teniszezik. Az ukrán Fedak ellen ugyan kicsit lustán mozgott, de ez is belefért (6:4, 6:0).
A hármas pályáról, ami itt az ötödik legnagyobb mindig megállapítom, nem igaz, hogy legalább ekkora teniszstadiont nem tudunk Magyarországon összehozni. A wimbledoni döntős Marion Bartoli meccsére ültem ki néhány percre, de inkább a még mindig nagyon csinos Rossana De Los Rios érdekelt. Az idén lesz 35 éves, a férje profi labdarúgó (Gustavo Raffa), a lánya már 13 éves (hihetetlen, de ő is január 17-én született) és fizikálisan szenzációs formában van. A játékával a régi idők teniszét idézte, de nem volt esélye a francia ellen (6:4, 6:1).
Ha már a franciáknál tartunk, itt az ideje, hogy becsukjam a szám. Vasárnap este maradt tátva, amikor a hétfői programban megláttam Fabrice Santoro nevét. Először azt hittem, rosszul látok. Nincs két hónapja, hogy Párizsban könnyes búcsút intett, miután az egész 2009-es szezont úgy teniszezte végig, hogy ez az utolsó.
 |
|
| Fabrice Santoro mégis pályára lépett Melbourne-ben | Fotó: Reuters |
Jó, tudom, a nagy visszatérések korát éljük (Clijsters, Henin, Schumacher), de ők legalább másfél évet vártak, míg segget csináltak a szájukból. Ráadásul jó, hogy így döntöttek és persze azzal sincs semmi gond, hogy a 37 éves Santoro még egyszer elindult Melbourne-ben.
Kiderült, egy egészen különleges rekord motiválta, a barátai, játékostársai bíztatták mikor január 6-án hazatért síelésből, hogy csinálja meg: 1989-ben lett profi teniszező és így elmondhatja magáról, négy évtizedben versenyzett Grand Slameken. Az első meccsét 1989-ben a Roland Garroson 6:3, 6:0, 3:6, 4:6, 6:8-ra vesztette el az amerikai David Wheaton ellen Ma, az utolsón (?), a horvát Marin Cilic bizonyult jobbnak nála 7:5, 7:5, 6:3-ra. Büszke lehet a teljesítményére, de tényleg!
Egyelőre nem tudom, meddig bírom ma, de félek tükörbe nézni. Át kellene lendülnöm a holtponton, de nyugodt, minimum nyolc óra alvás nélkül nehéz lesz. A túlélésért küzdök! Majdnem azt írtam le, hogy szerencsére nem nagyon maradnék le semmiről, ha most bezárnám a boltot mára, amikor megláttam: Federer elvesztette az első szettet az orosz Igor Andrejev ellen. Megyek a Rod Laverbe…
A szakadék szélén egy kilógó ágba kapaszkodott, onnan mászott vissza és maradt életben. A kép ismerős, de nem Roger Federer szokta alakítani az ilyen hősöket. Főleg nem, ha Grand Slam első forduló a tét. Utoljára a Roland Garroson, 2003-ban fordult vele elő, hogy a 64 közé sem jutott be egy Grand Slamen, ráadásul az Australian Openen tízből tízszer nyert ezen a szinten. Ehhez képest az orosz Igor Andrejevnek háromszor volt labdája a 2:1-es játszmaálláshoz! Talán bájos barátnője Marija Kirilenko hétfői sikeréből merített erőt. Akkor a lelátóról nézte, amint szerelme legyőzi Sarapovát. A meccs után állítólag többen gratuláltak neki, mint Kirilenkónak. De vissza a keddhez.
 |
|
| Igor Andrejev megszorongatta a világelsőt | Fotó: Reuters |
Az első kiemelt svájci tudta, hogy nehéz teszt vár rá: a 2008-as US Openen csak öt játszmában tudta megállítani a 26 éves oroszt. A mai csatájuk kulcsa a negyedik szett volt. Előbb Andrejev brékelt, de 5:3-ra már Federer vezetett és a játszmáért adogathatott. A világelső tenyerese szokatlanul gyakran elállítódott, míg az orosz kitartóan, pontosan és agresszívan bombázta a térfelét. Jött is az újabb fordulat: 6:5-nél már Andrejevnél volt az előny és háromszor is a kezében érezhette a befejezés lehetőségét, de hibázott. Attól kezdve már csak egy játékos állt a pályán. Rezgett a léc, nem is kicsit, de Roger Federer megmutatta, nem csak azért világelső, mert zseniálisan tud teniszezni. Mentálisan is nagyon erős.
Két rekord is megdőlt az ausztrál nyílt teniszbajnokság 2. napján. Az egyik a lelátón, a másik a pályán. Soha nem látogatott ki a Melbourne parkba korábban 45.949 szurkoló napközben. A másik csúcs még szenzációsabb.
A cseh Barbora Zahlavova Strycova és az orosz Regina Kulikova mérkőzése 4 óra 19 percig tartott. Mutattam a mellettem ülő veterán, olasz szakírónak, Rino Tomasinak (ő a teniszmédia legnagyobb statisztikusa), de nem hozta lázba, annyit mondott mosolyogva, „Elvesztegetett idő”. A maratoni párbajt 7:6, 6:7, 6:3-ra megnyert Strycova biztos nem így gondolja. Ez volt a női tenisz történetében a leghosszabb egyéni Grand Slam meccs. Az örökranglistán a második, mert 1984-ben Vicki Nelson-Dunbar és Jean Hepner 6 óra 31 percig teniszezett. A krónika szerint volt egy labdamenet, ami 29 percig tartott, a labda 643-szor ment át a háló felett. Hihetetlen! Mire nem képesek a nők. Én meg nyavalygok folyton.
Azért történt néhány érdekesség kedden: kiesett a 8. kiemelt Robin Söderling, (7:5, 6:2-ről vesztett a spanyol Marcel Granollers ellen), két korábbi világelső, Carlos Moya és Juan Carlos Ferrero szintén elköszönt, míg a Williams lányok tekintélyt parancsoló teljesítménnyel indultak újabb hódításukra. Sorolnám tovább a csemegéket, de a végén teniszmérgezést kapok. Ráadásul tényleg rá kellene pihennem a szerdára! Szávay Ági és Czink Melinda egyszerre rajtol, magyar idő szerint éjjel egy órakor. Sajnos jó messze játszanak majd egymástól: Szávay a 21-es, Czink a 4-es pályán mérkőzik. Szerintem mindkét magyar győzni fog! Vállalom, számon lehet kérni. Este aztán jön az első igazi csúcstalálkozó. A múlt heti Sydney győztes Jelena Gyementyjeva megállíthatja az év elején visszatért Justine Henint. Kíváncsian várom, nem tippelnék.
