Jelena Dokic a minap meglepő őszinteséggel beszélt életének sötét éveiről a Sports&Style ausztrál magazinnak, és bevallotta, édesapja mellett valóságos poklot élt át gyermekkorában.
„Senki másnak nem kellett annyi nehézségen keresztülmennie, mint nekem a tenisz világában – tárulkozott ki Dokic. – Volt olyan időszak az életemben, amikor egyszerűen semminek sem tudtam örülni. Azt kívántam, bárcsak belebújhatnék más bőrébe, és új életet kezdhetnék.”
„Azok után, amit el kellett tűrnöm, egészen másként tekintek az életre. Minden egyes kudarcnál eszembe jut, történhetett volna sokkal rosszabb dolog is velem. Ha meglátok egy kerekesszékes embert, a saját keserűségem is másodlagossá válik. Az egészség mindennél fontosabb.”
Az ausztrál hölgy nem részletezte, milyen szenvedésben volt része az atyai házban, de elmondása szerint elsősorban két személynek köszönhető, hogy úrrá tudott lenni a fájdalmán.
„A barátom, Tin Bikic mindenben támogatott, a nehéz pillanatokban mindig mellettem állt. Teniszezőtársamnak, Mary Pierce-nek is csak hálával tartozom, az ő családi háttere ráadásul hasonlatos az enyémhez, igaz, neki az édesanyja is segített feldolgozni a történteket.”
A horvát születésű, de ausztrál színekben versenyző teniszező 2002-ig, azaz 19 esztendős koráig élt együtt édesapjával, Damir Dokiccsal, ám azóta – érthető módon – megszakadt köztük minden kapcsolat, és Jelena hallani sem akar erőszakos édesapjáról.
Őszinte vallomás a családi terrorról
Szerző: shLétrehozva: 2009. május 4. 19:04
Ausztrália első számú női teniszezője egy interjúban bevallotta, édesapja rendszeresen bántalmazta kiskorában, amit a mai napig nem tud megbocsátani. Jelena Dokic a nehéz időkben elsősorban barátjára és a hasonló cipőben járó Mary Pierce-re támaszkodott, ám sebei élete végéig nem gyógyulnak be. A 26 éves versenyző mégis szerencsésnek érzi magát, és noha többször azt kívánta, bárcsak belebújhatna más bőrébe, mára megtanulta értékelni az élet adományait.
HIRDETÉS