Egyvalaki biztosan. Dietmar Hoppnak hívják az illetőt. Ez a kissé pocakos, deresedő hajú idős úr nem kétkezi munkában őszült meg, szoftverfejlesztésből vált multimilliomossá. A nyolcvanas évek végén még csak afféle kisegítő mecénásként volt jelen szülőföldje labdarúgócsapatánál.
Ekkortájt úgy tűnt, hogy Hoffenheim, a Baden-Württemberg tartománybeli háromezer lelkes község könnyen foci nélkül maradhat, hiszen még mezre és labdára is alig futotta, a rangot pedig a kerületi bajnokság jelentette.
De jött Hopp, és jött a pénz is. Amikor igazán nagy volt a baj, mindig segített, teljes vállszélességgel azonban csak egy évtized múltán, 1998-ban állt ki az egyesület mellett. Ekkor az üzleti világnak búcsút intve fordult a futball felé. Innentől kezdve lépcső helyett lifttel közlekedett az együttes, a 2008-2009-es idényt pedig már a legjobbak között kezdte. De honnan ez a temérdek támogatás?
Néhány társával együtt Dietmar Hopp az informatikai mamutcéget, az IBM-et faképnél hagyva 1972-ben megalapította az SAP-t, amely integrált vállalatirányítási programcsomagot állít elő és forgalmaz.
Az értékesítési adatok önmagukért beszélnek, a termék több mint 120 ország 75 ezer üzleti partneréhez már eljutott. A vállalkozás ma már a kontinens szoftvernagyhatalma, 51 ezer embert foglalkoztat, éves forgalma pedig meghaladja a 10 milliárd eurót.
Hopp 1998-ig odáig jutott, hogy akár a Bayern Münchent vagy a Borussia Dortmundot is megvehette volna kilóra, de ez nem rá vallott volna. Vállalatvezetőként is mindig az motiválta, hogyan lesz a kicsiből nagy, Dávidból Góliát.
Nem akart egy olyan vár kapitánya lenni, amit más épített fel, inkább nekilátott a maga erődítményének. A szoftverfejlesztés után a futballbizniszben. Szavak helyett pedig tettek jellemezték.
Ralf Rangnick irányításával a 2006-2007-es szezonban a Hoffenheim a harmadik vonalban, a regionális liga déli csoportjában az SV Wehen mögött lett második, ezzel egy szinttel feljebb lépett, a 2007-2008-as évadban pedig a Borussia Mönchengladbach farvizén evezve kaparintotta meg az élvonalbeli tagságot.
Dietmar Hopp gondoskodott arról, hogy ne az esélytelenek nyugalmával készülődjön a Bundesliga-premierre az alakulat, több mint húszmillió euróból frissítette fel a keretet.
A Hoffenheim sikere egy nagy nemzetközi koprodukció gyümölcse, a játékosoknak több mint a fele légiós, a 25-ből 13-an érkeztek külföldről. Ausztriából, Bosznia-Hercegovinából, Svédországból, Brazíliából, Ghánából, Szenegálból, Nigériából. És Magyarországról. Az már más kérdés, hogy Lőw Zsoltot az első osztály tette másodhegedűssé, rendszerint csak a kispadot koptatja a Bundesligában.
A kiscsapat nagy menetelésének értékét tovább növeli, hogy hazai meccseit is idegenben játssza. Amíg nem épül fel a vadonatúj hoffenheimi aréna, addig a mannheimi Carl Benz Stadion az otthona. Így is tizenhat pont nyolc meccsen, nem akármi.
Hopp álma ezzel azonban még nem vált valóra. A nemzetközi szereplés kapcsán nem tesz hangzatos kijelentéseket, de egyre nyilvánvalóbb, Németország határait átlépve egész Európának meg akarja mutatni remekművét. Előbb az UEFA-kupa, majd a Bajnokok Ligája? Talán. Lépésről lépésre. Lefogadom, hogy a Hoffenheim hamarabb lesz BL-főtáblás, mint bámelyik magyar csapat. Sajnos.
Ha annyi pénzem lenne, mint Dietmar Hoppnak, akkor szülővárosom futballcsapata, a Kiskunfélegyházi Honvéd TK, amely jelenleg az alsóházban tanyázik az NB III Alföld csoportjában, az NB II Keleti csoportjának érintésével lenne csakhamar az NB I bajnoka. Mondjuk a 2010-2011-es szezon végén.
Aztán a sikerrel megvívott BL-selejtezők után 2011 őszén, a főtáblán jöhetne a Barcelona, a Lyon és a Panathinaikosz. Jöhetne, nem is akárhová. A több tízmillió euróból megálmodott és kivitelezett csodaszép, negyvenezer néző befogadására alkalmas stadionba, a Liget utcába. Na persze. Kiskunfélegyháza és Hoffenheim. Fikció és valóság.
