Két gyors Molnár Tamás-góllal kezdődött a találkozó, s ez megadta az alaphangot a medencében és a lelátón is egyaránt, a magyar válogatottnak ugyanis 10 góllal kellett volna nyernie a tornagyőzelemhez. Az elszántság látszott is Birosék játékán, akik a meccs elején elsősorban akciógólokkal próbálták meg elérni a lehetetlent. Nos, az első negyed eredményét látva, ez már egyáltalán nem tűnt elérhetetlennek.
A második felvonás ott folytatódott, ahol az első abbamaradt, egymás után jöttek az újabb magyar gólok. Előbb Kiss Gergely lőtt egy szép akciógólt, majd a csapatkapitány, Benedek Tibor talált be büntetőből, aztán újra újra Kiss Gergely következett – messziről átejtette Davitosvilit.
Ekkor már csak egy gól kellett a tizes különbséghez, de arra sem kellett sokáig várni, Varga Tamás bombázott az orosz kapuba. Újra jött egy rafinált Biros gól, amelyre a vendégek előnyből válaszoltak. Azonban nem volt még vége a játékrésznek, tartogatott számunkra egy Varga Dénes gólt, amellyel már tizenegy gólosra hízott az előnyünk.
Szünet után másfél percet kellett várni egy újabb magyar gólra, s ki lehetett volna más a tizenötödik magyar találat szerzője, mint a remekül játszó Biros Péter. Kiss Gergely, a hazai csapat balkezes lövője nem akart társától nagyon leszakadni, s két távoli bombával negyedszerre is feliratkozott a gólvágók közé.
Természetesen ehhez a nagy arányú vezetéshez nam csak az kellett, hogy jól használjuk ki a helyzeteinket, hanem az is, hogy megállítsuk az orosz csatárokat. Nos, amit támadásban megtettek a mieink, azt elvégezték védekezésben is, így teljesen megérdemelt volt az utolsó felvonás előtti tizenhárom gólos magyar előny.
A negyedik negyedben továbbra sem forgott veszélyben a nagy arányú győzelem, sőt Benedek és Varga Tamás révén nőtt a különbség, s már igazából csak az volt a kérdés: eléri-e a húsz dobott gólt Kemény Dénes együttese?
Nos, a válasz nem késlekedett sokat, amit még néggyel megfejeltek Birosék, s ezzel nem csak a meccset, hanem a kupát is megnyerték.
