- Nem bánta meg, hogy akkor úgy döntött: távozik?
- Cseppet sem! – mondta határozottan Csík János a sporthirado.hu-nak. – Abban a csapatban, abban a BEK-győzelemben igenis benne van, illetve volt a munkám, azt senki nem veheti el tőlem. Makacs ember voltam, a mai napon sem csinálnám másként.
- Miként jutottak el a kenyértörésig?
- A Hypo vezetője, Gunnar Prokop kemény ember, a győzelemre született, de mint ilyennel, nem volt könnyű kijönni. Persze, ért a sportághoz, folyamatosan voltak meglátásai, tanácsai, elmondta a véleményét, amik közül többet meg is fogadtam, hasznosítottam is. A BEK-döntő előtt két héttel aztán kitalálta, hogy az addig jól működő, három magyar és három jugoszláv légiósra épített, tökéletesre gyakorolt védekezésünket alapjaiban változtassuk meg a siker érdekében. Én ebben nem voltam partner, inkább eljöttem. Nem haraggal, nem feszültséggel, nem vesztünk össze, csak ő is ragaszkodott az igazához, meg én is.
- Változott azóta valamit Gunnar Prokop?
- Valószínű az öregedéssel együtt ő is higgadt, csillapodott, kevesebbet szerepel a nyilvánosságnak, de belül ugyanaz az ember maradt, ebben biztos vagyok. Mint ahogyan abban is, minden tőle telhető megtesz pályán és pályán kívül is azért, hogy a csapata nyerjen. De ilyen egy igazi, vérbeli sportvezető, nem? Minden idegszálával a győzelemre koncentrál és ha az megvan, akkor a következőre, valamint a még nagyobb diadalra. Viszont ilyen légkörben, ilyen közegben nagyon nehéz volt dolgozni, nemcsak nekem, hanem a csapatnak is.
- Mire gondol?
- Profik voltak a körülmények, de az elvárások pedig közben elképzelhetetlenül nagyok. Amikor nyertünk tíz góllal, azt kérte számon, miért nem volt tizenöt a különbség? A következő találkozón így ez az elvárás mindenkiben ott volt. Amikor bajnokságot nyertünk, nem az volt az első gondolata, hogy gratulál és örül, hanem az: majd ha a második csapatunk lesz a második. Na, ez eléggé fagyossá tette a hangulatot és a légkört az öltözőben. Óriási stresszben éltünk és dolgoztunk. De azért összességében ettől függetlenül nagyon szívesen emlékszem vissza az ott eltöltött 18-19 hónapra edzői pályafutásom során, jöttek az eredmények, jó csapatom volt.
- Rácz Marianntól tudjuk, aki hét évig védte a Hypo kapuját, hogy rendszeresen kijár az együttes mérkőzéseire, találkozik volt csapattársaival is. Ön milyen a kapcsolatban maradt a Hypóval távozása után?
- Ilyen tekintetben semmilyennel. Mondtam, nincs harag, de nem lett barátság sem a munkakapcsolatból. Majd megnézem a televízióban az elődöntős meccseiket a Győrrel.
- Amitől mit vár?
- Színvonalas kézilabdát, amelyből tényleg bármelyik gárda továbbjuthat. Persze, jómagam a győriek sikeréért szorítok. Kiegyenlített párharc lesz, a csapatok minden bizonnyal alaposan kielemezték az ellenfelet és felkészültek a riválisból. Már csak a földrajzi közelség miatt sem jelenthetett ez akadályt. Tényleg a pillanatnyi forma, az adott napon mutatott teljesítmény dönt majd, és mint ilyenkor általában, még a szerencsének is fontos szerepe lesz.
- Ismét egy magyar szakember, Németh András ül a Hypo kispadján. Ez jelenthet döntő előnyt?
- Nem hiszem, hogy döntő lenne, persze valamilyen előnyt azért élveznek ebből az osztrákok. Viszont Győrben meg Tóth Timeát és Kirsner Erikát ismerik alaposan. Nem hiszem, hogy akár az egyik, akár a másik csapat valami újat tud majd mutatni a másiknak, valami meglepőt.
- Rácz Mariann arra is célzást tett, hogy a Hypo a hazai pálya adta előnnyel élve háromgólos előnyt szerezhet, de a Győr ezt képes ledolgozni a visszavágón. Osztja a kiváló kapus véleményét?
- Nem igazán tudok vele teljes mértékben egyetérteni. A nagy nyilvánosságnak, a televíziós közvetítéseknek is köszönhető, hogy azért már messze nem érvényesül annyira a hazai pálya adta előny, mint korábban. Így fordulhat elő több idegenbeli győzelem, ami régen nem igazán volt divatban, sőt... No meg persze azért is, mert időközben kiegyenlítettebb lett az erőviszony az élmezőnyben, és a csapatok teljesen nemzetközivé váltak.
- Hypo (osztrák) – Győri AUDI ETO KC – április 12. 20:20
- Valcea (román) – Viborg (dán) – április 12.
