Beletörődött a Szeged, szerencsés Győr

Öt góllal (29-24) nyerte az MKB Veszprém férfi kézilabdacsapata a Pick Szeged ellen hazai bajnoki rangadót, viszont hétközi, Dunaferr elleni találkozójukat elhalasztották, így nyugodtan készülhettek a Ciudad Real elleni BL-negyeddöntő első, idegenbeli felvonására.

„Szép kézilabdát láttam mindkét csapattól a Veszprém-Szeged derbin, de a vendégekből hiányzott az a tűz és agresszivitás, amit a legutóbbi bajnoki fináléban láthattunk tőlük és amely olykor már a durvaságba is átcsapott. Vártam, hogy bebizonyítsák, el is tudják kapni az MKB-t, erre fel éppen az ellenkezője történt, mintha inkább beletörődtek volna, hogy öt góllal úgy sem nyernek, oda az alapszakasz első helye. A Veszprém végig kézben tartotta a találkozót, az első félidőben legalább még fellángolásai voltak a vendégeknek, aztán már az sem. Egyik csapat, egyik edző szeret csak a fontos találkozóra készülni csendben, a másik arra esküszik, hogy a meccsnél nincs jobb edzés, ott lehet gyakorolni azokat a figurákat, felállásokat, amiket a rangadón már tudni kell. Gondolom a Ciudad Real sem tett más a hétközi bajnokiján. A BL-negyeddöntőben viszont az ezerszer átismételt sémákhoz nyúlnak, ott nincs idő és lélehetőség kísérletezni, eltérni a megszokottól. Izgalmas csatát várok, a kinti meccs is háromesélyes, hát még a két mérkőzés alapján eldőlő továbbjutás.”

A Győr a román Valceát hazai pályán verve csoportelsőként jutott tovább a női BL-középszakaszából, az elődöntőben az a Hypo vár rá, amelyet Németh András irányít, és amelynek a soraiban két magyar válogatott játékost, Tóth Tímeát és Kirsner Erikát is ott találjuk.

„Németh András az egyik, hanem a legjobb szakember női vonalon, a kisujjában van az egész szakma és a mezőny is. A Hypo mindig erős nemzetközi kerettel rendelkezett, túlsúlyban a légiósokkal, Tóth Timi révén magyar klasszis is van a soraikban, de az utóbbi időben nincs túl sok szerencséjük és így elmaradtak a kiugró eredmények is. A két év után a nyáron tőlük távozó Németh András biztos szépen akar búcsúzni – tavaly BL-döntőt játszhattak –, és bizonyítana itthon a győrieknek is. A Győr viszont nagyon meggyőző formát mutat az elmúlt időszakban, erős a kerete és még szerencséjük is van olykor, amikor szükségük van rá. Szerintem ők lesznek a párharc nyertesei.”

A női bajnokság rangadóján a trónkövetelő, sokáig listavezető Debrecen súlyos, 13 gólos (37-24) vereségbe szaladt bele Győrben.

„Ennek a Győrnek a hazai mezőnyben most egész egyszerűen nincs ellenfele. Teszem hozzá, Európában sem nagyon. Jól igazoltak, bombaerős a csapatuk, világklasszisokat találunk a soraikban. Ha csak valaki itthon nem gondol valahol egy nagyon nagyot, vagy náluk nem üt be váratlanul az anyagi mennykő, akkor még éveken át maximum csak megszorítani tudja őket az erősödni látszó üldözőboly, a Debrecennel, a Fradival, a Fehérvárral, a Békéscsabával, a Hódmezővásárhellyel, megelőzni aligha. Azért 13 gólos különbség még így sincs a Győr és a Debrecen között, amely szintén rutinos, jó erőkből álló csapat, de most mindenki egyszerre betlizett. Az MK-ban valószínű ismét összefutnak, ott majd bizonyíthatnak, ez a bajnoki csak egy kisiklás volt részükről.”

Tunéziát és Norvégiát szűken verve, Ausztriától minimális vereséget szenvedve nyerte a bécsi, négycsapatos tornát Hajdu János férfiválogatottja, amelyben fiatalok, újoncok és a második sor kapott bizonyítási lehetőséget ezúttal.

„Tetszett a fiatalok játéka, de különösen a hozzáállása. Motiváltak, vagányok voltak, de azért a győzelmeket azok hozták, akik a rutint képviselték ebben a csapatban és akiktől ez elvárható volt. Akadtak jobb-gyengébb periódusok, csapatként és játékosként egyaránt, de összességében pozitív a kép. Egy ilyen tornagyőzelem mindig önbizalom-növelő és presztízsértékkel is bír, itthon és a nemzetközti porondon is. Szükség van arra, hogy olykor a fiatalok is megmutathassák magukat a nemzetközi mezőnyben, mert ha a szükség úgy hozza, vagy eljön a váltás ideje, nehogy teljesen úgy maradjunk. Amit sajnáltam, hogy kapusposzton olyan ígéretes játékosok kaptak szerepet, Mikler Rolandra és Liszkai Szilveszterre gondolok, akiknek klubcsapataikban kevés, hogy azt ne mondjam, epizódszerep jut csak. Nekik a fejlődésük érdekében jóval többet kellene védeniük”

A magyar női válogatott az Eb-selejtezők során Svédországgal, Csehországgal és Azerbajdzsánnal találkozik majd. A csoportból az első két helyezett jut ki a 2010-es dán-norvég közös rendezésű kontinensviadalra.

„Azt hiszem nem kell különösebb nagy jóstehetség ahhoz, ha azt mondom, a magyar és a svéd csapat továbbjutása aligha forog majd veszélyben. A másik két csapatot szerintem mindkét együttes oda-vissza legyőzi, aztán egymás ellen dönt majd a csoportelsőségről. Bár a svédek előtt járunk ugyan, de legutóbb is bizonyították, fizikailag remek csapatuk van, amelyik bizony játszani is tud. Nem lesz egyszerű jó eredményt elérnünk náluk, de bízok a lányokban és abban, hogy a két találkozó alapján azért csak jobbak lesznek.”

A Magyar Kézilabda-szövetség férfi kézilabda-világbajnokságot rendezne.

„Hurrá-hurrá! És bizony, ki is járna már nekünk egy férfi-vb! Női vb-t már rendeztünk 1995-ben, igaz felesben, de jó hangulatú és jól megszervezett eseményen, remek eredményt ért el az ezüstérmet szerző csapatunk, amely igazán nagy lökést adott a sportágnak és annak a generációnak is arra, hogy ténylegesen kifussa magából azt, ami benne volt. Szerintem ez a férficsapat esetében sem lenne másként. Jó reklám lenne a sportnak, különösen a sportágnak, sokat jelentene az utánpótlásunknak. Az ország tele van 2500-3000 körüli befogadóképességgel bíró kiváló csarnokokkal, a Papp László Sportaréna tízezer feletti, talán új csarnokot is be lehetne és kellene vállalni, remélem, kapacitás-gondjaink és hátrányunk nem származik ebből a versenyfutásban.”

Az aktív korában kétszer is a világ legjobb női játékosának megválasztott Radulovics Bojana az ősszel visszaköltözik Dunaújvárosba, és a közelmúltban nyilatkozva még azt sem tartotta elképzelhetetlennek, hogy feladatot vállal az anyagi nehézségektől sújtott korábbi klubjának, a Dunaferrnek az életében.

„Valóban dicséretes, ő tényleg az a személy a magyar kézilabdában, különösen Dunaújvárosban, aki előtt megnyílnak az ajtók és a pénztárcák. A jelenlegi gazdasági helyzetben azonban kicsit pesszimista vagyok: ha azok a pénztárcák üresek, ott a legnagyobb névnek sem tudnak adni a szponzorok, bármennyire is szeretnének. De sok sikert kívánok neki a munkához, hátha változik addig a világ.”

Buday Dániel szerződést bontott svájci klubjával, a Shaffhausennel, a válogatott irányító elképzelhető, hogy hazatér és édesapjánál, Csurgón folytatja a játékot.

„Dani pályafutását, főleg az utóbbi években, végigkísérte a sok sérülése. Nem is emlékszem, mikor tudott szezont végigjátszani hosszabb kihagyás nélkül. Előbb a gerincével adódtak gondjai, majd a vállával, térdével. Úgy látszik, az ő csontozatának, felépítésének megerőltető volt ez a szintű munka. Furcsa lesz őt a rutinjával, képességeivel a csurgói csapatban látni, amely azért egy alsóházi kiscsapat még idehaza is. Annak idején Szegeden és az ifi Eb-t nyert válogatottban Nagy Lacival párhuzamosan indult a pályafutásuk, úgy véltük: irányító és jobbátlövő poszton éveken keresztül világklasszisok erősítik majd a magyar válogatottat. Beleborzongok, ha rágondolok, hol tart, hová jutott az egyikük és mi van, mi lett a másikukkal.”

Megszerezte első győzelmét a férfibajnokságban a sereghajtó Győr csapata, a legyőzött gyöngyösi csapatnál a váratlan vereség után szerződést bontottak két rutinos játékossal, Bendó Csabával és Hímer Zoltánnal.

„A klubvezetőség részéről is jelezték már korábban, hogy hozzáállásbeli problémákat látnak a két rutinos játékosnál. Hányszor tartottam miattuk a hátamat… Aztán eljött az idő, amikor már egyre inkább kezdett kellemetlenné válni a dolog és végül egyet kellett értenem a klubvezetőkkel. Végülis az a döntés született, hogy a fiataloké a jövő, kapjanak ők bizonyítási lehetőséget. Félreértés ne essék, nem a két játékos miatt tartunk ott ahol és ők az egyedüli felelősök a problémáinkért, de nekik rutinjuk révén kutya kötelességük lett volna húzni ezt a csapatot. A fiatalok hasonló hozzáállása mellett is nehéz elmenni szó nélkül, de esetükben ez megengedhetetlen. Talán már korábban lépnünk kellett volna. Vagy később… Kicsit azért bánom, hogy végül így alakultak a dolgok, hiszen van játékosom, akinek eltört közben az ujja, nem tud játszani, így még kevesebben lettünk a tervezettnél és a kelleténél.”