FOTÓGALÉRIA A MECCSRŐL - ITT!
Hajdu János: Öt dolog, amit megbántam - ITT!
Rémálom: ajándékpont a szlovákoknak - ITT!
Puljezevics és a hajnövesztőszer - ITT!
Nagy Blogger László: Exkluzív vb-napló - ITT!
- Beszélgettem egy szlovák újságíróval a magyar-szlovák előtt a
sajtóközpontban, és azt mondta, felkészültek lélekben egy nagykülönbségű
vereségre. Ehhez képest…
- Csak altattak, a szívük mélyén egy pillanatra sem adták fel a csatát. Meg kellett volna vernünk őket, de ezen a napon nem jött ki a két csapat közti tudáskülönbség. Nagy csalódás nekünk ez a döntetlen, mondanom sem kell, csak és kizárólag a győzelem lett volna az egyetlen elfogadható végkifejlet.
- Magán múlott a legkevésbé, hogy a harmadik meccsen nem született meg a harmadik győzelem. A statisztikai lapra pillantva azt látom, 22 lövésből 9-et kivédett, ez pedig 41 százalékos teljesítmény.
- Vasárnap a románok ellen nem igazán tudtam elkapni a ritmust, amikor lehetőséghez jutottam, ezért is akartam megmutatni hétfő este a szlovákokkal szemben, hogy ennél azért jóval több van bennem. De ez teljesen mindegy, az újabb két pont helyett csak egyet gyűjtöttünk be pluszban.
- Mi az oka annak, hogy az egyik napon alig találkozik a labdával, a másikon meg sorra mutatja be a bravúrokat?
- Ha a román mérkőzésre gondol, azzal magyarázható talán, hogy csereként álltam be, így kapusként sokkal nehezebb felvenni a ritmust, mintha a kezdőcsapat tagjaként már az első perctől kezdve ismerkednék az ellenfél mezőnyjátékosainak lövéseivel. Így viszont pillanatok alatt kellene tudni leolvasni a lőlapot, ami nem könnyű. A szlovák meccs előtt tudtam jól, hogy én kezdek, ennek megfelelően teljesen máshogy melegítettem be, felhergeltem magam a kezdésre. Álomszerűen rajtoltunk, ki gondolta volna, hogy később még baj lesz, amikor a tizedik percben már hét-egyre vezettünk?
- A statisztikusok szerint a szlovákok dunaújvárosi kapusa, Richard Stochl volt a nyerőember, pontosabban riválisunk kamikaze pontmentésének legfőbb letéteményese. Lövéseink 43 százalékát lefülelte, 40-ből 17-et.
- Risó szenzációsan védett, ezt el kell ismerni. De arról se feledkezzünk meg, hogy ehhez az egyre bizonytalanabb, határozatlanabb támadás-befejezéseink is kellettek. Végig ott volt fejben, és minden egyes védéstől egyre nagyobbnak tűnt, a kapu pedig egyre kisebbnek.
- Amúgy sem apró termetű, kereken két méterre nőtt.
- Így igaz, de mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy mik a gyenge pontjai. A lába között és fejmagasságban, a füle mellett kellett volna többet próbálkoznunk, ehhez képest félmagasan lődöztünk. Ez nekem a legrosszabb, mert ilyenkor vagy a kapuban állok, vagy a padon ülök, így vagy úgy, nem tudok közbeavatkozni.
- Azért a Gál Gyulával való ütközés megviselte, később le is kellett cserélni.
- Hogyne viselte volna meg? Gyuszival ütközni nem egy leányálom, már a hordágy is készenlétben volt.
- Érezhetően komor a hangulat az öltözőn belül. A keddi pihenőnap elegendő ahhoz, hogy ismét felpörögjenek?
- Először is kipihenjük magunkat, utána pedig már az argentinokra hangolunk. Abban bízom, hogy a csoportkör zárónapján a románok legyőzik a szlovákokat, mi pedig megszorongatjuk a franciákat, amennyire csak lehet. Majd meglátjuk.
