- Semmilyen előzménye nem volt annak, hogy ilyen rosszul sül majd el az izraeli kirándulásunk – válaszolta a SportHirado.hu-nak Füzesi Ferenc. – A kupameccs előtti bajnokit jó játékkal nyertük, úgy utaztunk el, hogy két jó meccsen igenis ki tudjuk harcolni a továbbjutást.
- Miért volt szükség a pályaválasztói jog feladására?
- Ennek kizárólag anyagi okai voltak: nem volt négy-négy és félmillió forintunk a hazai visszavágó megrendezésére. Így, hogy mi mentünk, minimális költség terhelt minket, hiszen az izraeli csapat rendezte az egészet.
- Szakmailag azonban indokolatlan a két idegenbeli találkozó. Nem próbált meg hatni a vezetőkre?
- Együttes döntés volt, a játékosokkal teljes egyetértésben. Ezt az izraeli együttest kint is búcsúztatnunk illett volna, amelyre a második mérkőzés választ is adott. Csak az első ne lett volna…
- Mínusz tizenháromról a hazai visszavágó is szinte teljesíthetetlen küldetés lett volna. A forintkiadásról nem is beszélve. Nem a szokatlan, távoli utazás fárasztotta le a csapatot?
- Szerda este Komlón vacsoráztunk, onnan indultunk Budapestre, ahol az éjszakát töltöttük. Csütörtökön utaztunk Izraelbe, ahol délután már edzettünk egyet és a teljes éjszaka rendelkezésünkre állt a pihenésre. Ezt tehát nem tudom elfogadni magyarázatként.
- Valamivel azért csak meg kellene próbálkozni. Mikor szakadt el a cérna?
- Az első félidőben rengeteg gólt kaptunk, de még csak négy volt a hátrányunk. A szünetben arra hívtam fel játékosaim figyelmét, amit különben már a meccs előtt, a videófelvételek alapján is megtettem, hogy becsüljük meg a labdát, minél gyorsabban rendezzük a védelmünket, fékezzük meg az ellenfelet, mielőtt leindítanának bennünket. Erre fel mit látok: bármilyen összeállításban játszattam a csapatomat, kivétel nélkül mindenki csődöt mondott. Rosszak voltak a lövések, mindig több volt a lépés, a csel, a passz, és annyiszor adtuk ellenfélnek a labdát, kézbe, hogy hajolniuk se kelljen, azonnal tudjanak indulni, hogy már számolni sem tudtam. Az izraeliek pedig egyszerűen lekontráztak minket. Játékosaim egyedül küzdöttek, mint Don Quijote, de a kézilabda az csapatjáték.
- A második meccset becsületből nyerték meg, vagy az izraeliek tartalékoltak és őrizték tetemes összetettbeli előnyüket?
- Szerintem a második mérkőzés a két csapat közötti valós képet mutatta. Így is terveztük, szoros meccsen nyerünk és tovább is juthatunk.. Természetesen nehéz volt egy nap alatt a helyszínen feldolgozni az első mérkőzésen történeteket. Láttam, milyen mélyen érintette a vereség a játékosaimat, én speciel a találkozó után fél óráig megszólalni sem bírtam. Szombaton volt egy tengerparti edzésünk, lazítottunk, kibeszéltük a pénteket. A visszavágón már azt kaptam a csapattól, amit kértem, amit vártam, amire képes. Attraktívan játszottunk és bár változatlanul sok gólt kaptunk, kiegyenlített csatában a végjátékot jobban bírtuk.
- Hová helyezzük el a nemzetközi térképen a Maccabi Rishon Le Zion csapatát? Új sztárklub született?
- Egy balkezes légiósuk és a honosított orosz kapusuk mellett hét izraeli válogatott játszott náluk. Ők a bajnokok, tehát nem rosszak, ne becsüljük le őket. Ettől függetlenül illet volna továbbjutunk. Az a problémánk, hogy csapatunk borzasztóan kétarcú. És magam sem tudom, éppen melyiket mutatja. Nyerünk vagy éppen kikapunk. És ami számomra még bosszantóbb és furcsább is egyben, hogy a játékosok is tanácstalanul állnak ezek előtt. Erre a kérdésre a továbbiakban is választ várok az előttünk álló bajnoki meccsektől és a játékosoktól, akikkel folyamatosan beszélünk erről a problémáról.
A Komló a 40-27-re elveszített pénteki, első találkozót követően a szombati összecsapást 36-35-re megnyerte ugyan, de összesítésben így is 12 góllal (75-63) bizonyult jobbnak az izraeli Maccabi Rishon Le Zion.
