- Emelt fővel esett ki a Veszprém a BL-ből, hiszen hazai pályán verte a címvédőt, a világ egyik legjobbjának tartott spanyol Ciudad Realt. A veszprémi találkozó után nem egyértelműen szomorú, csalódott MKB-játékosok fogadták a szurkolók gratulációit, de vajon így is éreztek?
- Azért nem teljesen – nyilatkozta a sporthirado.hu-nak Gál Gyula –, azért mi szomorúak voltunk és még vagyunk is. Nagyon szerettük volna megmutatni magunkat a nemzetközi porondon, szerettünk volna szurkolóinknak még nagyobb örömet szerezni, de erőnkből most ennyire futotta. Mivel azonban sportemberek vagyunk, győzni akartunk és továbbjutni. Végül részben megvalósítottuk az elképzeléseinket, hiszen sikerült nyernünk, de a gólkülönbség nem úgy alakult, hogy mindez továbbjutást is érjen számunkra.
- A minél jobb BL-eredmény elérésével nagy terhet vett magára a Veszprém a február eleji tragédiát követően, viszont ez most lekerült a csapatról, ráadásul tisztes csatában maradtak alul a világ legjobbjával szemben. Nem ez okozta a felszabadultságot a csapatban kiesés ellenére?
- Ez valóban bennünk volt, de sajnos így bennünk is marad még.
- Igazi katarzist és feldolgozást egy kiugró nemzetközi siker jelenthetett volna?
- Így sem vallottunk szégyent, de valóban szerettünk volna valami nagyot, maradandót alkotni a BL-ben.
- A hazai mezőnyben begyűjthető címek érzésben felveszik ezzel a versenyt?
- Azért várjunk még ezzel, hiszen semmilyen címünk nincs meg biztosan a szezonban.
- Azonban mindenhol a Veszprém számít abszolút favoritnak. Nem így gondolja?
- Az elmúlt években sem volt másként, aztán vagy a Magyar Kupát nem nyertük meg, vagy a bajnokságot. Valahogy mindig foghíjas maradt a dolog. Idén szeretnénk duplázni. De nem lesz egyszerű, a Szeged nagyon jó csapat, veszélyes rivális, de például a kupában még egy elődöntő is vár ránk. Egy meccsen tényleg minden megtörténhet és a labda mindig gömbölyű, ahogy szokták mondani.
- Legnagyobb kihívójuk, a Szeged azonban több sebből vérzik. Edzőjük lemondott, majd maradt, kulcsemberüknek, Puljezevics Nenadnak is volt jópár ügye a tavasszal, súlyos vereségbe szaladtak bele a KEK-ben.
- Nem olyan régen játszottunk a szegediekkel hazai pályán, és bár nyertünk öt góllal, 29-24-re, csak a hajrában dőlt el a mérkőzés, úgyhogy személy szerint azt mondom, esélyek ide, forma oda, jó lesz vigyáznunk velük. Speciel nem éreztem rajtuk, hogy olyan nagy gondban lennének.
- Visszatérve még a BL-re: lehet azt mondani, hogy a továbbjutás az első mérkőzés hajrájában dőlt el, amelynek szakaszát 6-0-ra nyerte meg a Ciudad Real?
- Valóban, döntő volt, hogy kint nem tudtunk szorosabb eredményt elérni, egy kisebb vereséggel hazajönni. Ami ráadásul benne is volt a találkozóban. De azért itthon megmutattuk, hogy képesek vagyunk legyőzni akár a világ legjobb csapatát is.
- A veszprémi visszavágó egyes szakaszában hét góllal is vezetett az MKB, tehát akkor továbbjutásra álltak, viszont elég sok volt még akkor hátra a meccsből? Érezték, hogy ez csupán pünkösdi királyság lehet?
- Ha nem is éreztük, de nem hagytuk számításon kívül. A szünet után előnyben játszva megnyomtuk őket, amelyből jól jöttünk ki, de aztán ellenfelünk visszarázódott a meccsbe. Köszönhetően elsősorban kiváló keretüknek, a minden poszton bevethető két világklasszisnak, és volt válaszuk arra a jó periódusunkra.
- A kinti meccsen a veszprémi lövőjátékosokban maradtak tartalékok, a visszavágón ellenben ők remekeltek és hozták a meccset. Ez így alakult, vagy csak duplán meg akarták magukat mutatni?
- Ezt döntően a játék hozta így. Próbáltuk a lövőinket helyzetbe hozni, ők pedig motiváltak voltak és jó százalékkal lőttek. Két-három játékos mindig van, aki képes átlag felettit hozni a csapatból, de a világ legjobbja ellen talán a négy-öt kiemelkedő is kevés lett volna.
- Messze állok az igazságtól, amikor azt mondom: Hombrados nem tartozik a kedvenc kapusai közé? Több ziccerét is megfogta…
- Én már eleve úgy voltam vele, hiába védett nálunk évekig Sterbik Árpi, én szívesebben játszottam volna ellene. Mondtam is neki, annál jobban nem tudott kiszúrni velünk, minthogy lesérült. Az első meccsen ő sem védett éppen rosszul, de a helyére beálló Hombrados bravúrok sorát mutatta be, aztán a visszavágón is remekelt. Rajtam különösen sokszor kifogott.
- A szurkolói fórumokon akadnak, akik már kevésbé látják önben azt a nagy küzdőt, azt a nagy harcost, mint korábban. Igazuk van?
- Nem igen ment nekem sem, de a csapatjáték ilyen. Egyszer nekem, máskor másnak, ez mindig hullámzó. Én próbáltam tudásom legjavát adni mindig. A Ciudad Real elleni kinti meccsen jobban megtaláltak a társak a labdával, itthon valahogy nem volt jó a kontaktunk. Kaptam labdákat csínbe, máskor pedig nekem kellett volna többet adnom magamból.
- Mennyire volt zavaró az a túlzott fizikai és pszichés teher, hogy Marian Cozma kiesésével nem volt megfelelő szintű cseréje a Veszprémnek arra az esetre, ha ön elfárad vagy nincs jó formában?
- Az, hogy nem volt megfelelő cserénk, amögött már mindig ott van a „ha” szó is… A mi lett volna, ha itt van velünk... Nem volt egyszerű nekem sem megélni, feldolgozni a tragédia óta eltelt heteket, temetéssel, mindennel… Most ennyire futotta az erőmből, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy nincs már bennem több és a folytatásban szeretném ezt bizonyítani is.
