A ferencvárosi férfi kézilabda-szakosztálynál egyelőre nemcsak a csapat, hanem a szurkolótábor is másodosztályú, a gyöngyösieknél viszont Éles József együttese és a sárga-kék színösszeállításban pompázó, hatalmas számbeli és hangterjedelembeli fölényben lévő drukkerhad teljesítménye is elsőrangú volt.
„Veletek vagyunk, győzni akarunk!” Így szólt a dobokkal és léghurkákkal felszerelkezett hevesiek legtöbbet skandált rigmusa. Velük voltak. És győztek. És persze arról sem feledkeztek meg, hogy „Éles Józsi a legnagyobb király.”
A vezetőedzői tisztséget betöltő, nagyra becsült uralkodó még nagyobb király lehetett volna, ha nemcsak a pálya szélén dirigál, hanem be is áll, hiszen a második félidő elején mezőnycsere nélkül maradt csapata. Ehhez egy sérülés és egy végleges kiállítás szerencsétlen egybeesése kellett.
A veszprémi legenda villámigazolására aztán mégsem került sor, hiszen ekkor már meggyőző, nyolc-tízgólos volt a Gyöngyös előnye. Féltávnál 16-10, a végén 29-22 állt a táblán, védekezésben és támadásban is sokkal meggyőzőbb volt az igencsak megfogyatkozott Gyöngyös. A Fradin a két veterán spíler, Jose Savon és Kotormán Attila sem segíthetett.
Éles József Kupagyőztesek Európa Kupájára készülő csapatából kiemelkedett ezen a napon a nyolcgólos Kiss Imre és a kapuban bravúrt bravúrra halmozó Kovács János. A hálóőr 41 százalékos védési hatékonysággal zárt.
NYILATKOZATOK:
Éles József (a Gyöngyös edzője): Sokszor emlegetem a csapatnak a 300 című filmet, ahol a görög hadsereg megállítja a perzsa sereget, ma duplán is élt a hasonlat. A védekezésben remekül felkészültünk a ferencvárosaik két-három profi variációjára, jó volt a kapusteljesítmény is. Ez pályafutásom első bronzérme, de olyan nekem, mintha arany lenne. Már csak a játékengedélyem hiánya miatt sem merült fel, hogy átöltözzek, de jól nézék ki ott bicegve a pályán. Néha azért elkap még a hév, de már jobb ez így nekem, óvatosan.
Nigrinyi Tibor (a Gyöngyös játékosa): Az, hogy nem volt igazán cserénk, olyan energiákat mozgósított bennünk, amiket magunk sem gondooltunk volna. Ha ilyen játékot tudunk nyújtani, akkor szép jövő elé nézünk.
Kiss György (az FTC edzője): Csalódottak vagyunk, ellenfelünk taktikailag ránk erőltette akaratát. Az ellenfelünk gondja, a sok sérülés miatt, minket altatott el.
Kotormán Attila (az FTC játékosa): A szezon leggyengébb teljesítményét nyújtottam én is és a csapat is. A másodosztályban nem ilyen szinthez szoktunk, elméletben tudtuk, mivel nyerhetünk, csak a gyakorlatban képtelenek voltunk megvalósítani. Szervezettségben maradtunk alul.
