- Immáron hivatalos, Imre Vilmos kezébe került a marsallbot. Gratulálok a szakvezetői kinevezéshez!
- Köszönöm szépen. Igyekszem meghálálni a szövetség bizalmát, mindannyian azon fáradozunk majd, hogy minél több örömet szerezzen szurkolóinak a női kézilabda-válogatott. Lesz két segítőm is, méghozzá Konkoly Csaba és Mátéfi Eszter, mindketten elfogadták a felkérésemet.
- Egy hellyel előrébb került a padon, pályaedzőből lett szövetségi kapitány. Készen áll megfelelni a magas elvárásoknak, állandó eredménykényszer alatt irányítani a nemzeti csapatot?
- Tisztában vagyok azzal, hogy mit vállaltam. Ennél nagyobb kihívást keresve sem találhattam volna, de állok elébe, nem riadok vissza semmitől. Úgy érzem, talán már megértem a pozícióra, és képes vagyok megfelelően ellátni a feladataimat a válogatott élén.
- Vezetőedzői posztját is megtartja a Dunaferrnél, nem tart attól, hogy egy idő után összeegyeztethetetlen lesz a két tisztség?
- A legkevésbé sem. Negyvenévesen még mindenképpen szükségem is van a napi teendőkre, ezt pedig az újvárosi edzések, bajnokik és kupameccsek jelentik a számomra. A válogatott egészen más, ott csak az adott világversenyen, és az azt megelőző felkészülési időszakban dolgozunk együtt.
- Elődje elődjét, azaz a kispadot Hajdu János előtt elfoglaló Németh Andrást a Ferencváros edzőjeként többen is azzal vádolták, hogy az FTC-játékosok egy része „alanyi jogon” kerettag. Ön pedig előszeretettel küldi majd a meghívókat Dunaújvárosba?
- Azt hiszi, bármiféle előnyt élvezhetnek másokkal szemben a Dunaferr kézilabdázói? Ugyan már, inkább azt mondanám, hátrányban lesznek. Minden áldott nap árgus szemekkel figyelem a lányokat, aki lazsál, az lemondhat a címeres mezről. Nincsenek irigylésre méltó helyzetben.
- Két kulcsjátékos, Pálinger Katalin és Ferling Bernadett a folytatással kapcsolatban igencsak sejtelmesen fogalmazott a pekingi olimpia után. Rájuk is számítana?
- Amikor Katival a Dél-Korea elleni bronzmeccs előtt beszélgettem, azt mondta, talán ez lesz az utolsó fellépése a válogatottban. A talán éppúgy lehet igen, mint ahogyan nem, a döntés a kezében van. Ugyanez vonatkozik Dettire is. Annyit tettek az elmúlt években a magyar kézilabdasportért, hogy az ajtó, ha csak egy résnyire is, de mindig nyitva áll előttük.
- Októberben vár egy röpdolgozat a csapatra a decemberi témazáró előtt, vagyis az aarhusi Világkupa után jön csak az igazán komoly erőpróba, a macedóniai Európa-bajnokság. Dániába magával viszi Pálingert és Ferlinget?
- Nem, azt a viadalt ők ketten mindenképpen kihagyják. Hadd pihenjenek. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne jutnának szóhoz az Eb-n. Egyébként is, hibát követ el az, aki messzemenő következtetést von le az aarhusi keretből. Borítékolható, hogy utaznak olyanok is Szkopjéba, akik nem vesznek részt a Világkupán. Van jó néhány olyan játékos, akinek a képességeiről már meggyőződtem, elsősorban azoknak adok lehetőséget a bizonyításra, akik kevesebbet játszottak az olimpián, vagy esetleg ott sem voltak Pekingben.
- Ezek szerint a sokak által a válogatottba követelt Tápai Szabinát is kipróbálja?
- Mindenki neveket vár tőlem, de ezekre a kérdésekre most még nem válaszolok. Jövő keddig kijelölök egy tizenhat fős keretet, ha Tápai Szabina neve rajta lesz a listán, akkor jön, ha nem, akkor nem. Addig várjon mindenki türelemmel. Számomra az a legfontosabb, hogy valamennyi kérdésre megtaláljam a választ, és hogy betöltsem a hiányposztokat.
- Meglátása szerint melyek a hiányposztok?
- Három ilyen van, a jobbátlövő, a beálló és a kapusposzt. Nem túl bő a választék, de szerencsére azért több variáció közül választhatok. Bár a nyakunkon a macedóniai Európa-bajnokság, a legfőbb cél ettől függetlenül a londoni olimpia. Még formálódik a csapat, aki kimagasló teljesítménnyel rukkol ki a jövő évi junior Eb-n, ami Magyarországon lesz, az beverekedheti magát a felnőttek közé.
- A csoportbeosztásunk finoman fogalmazva nem túl könnyű az Európa-bajnokságon. A magyar válogatott a franciák, a dánok és a románok társaságában az A jelű négyesbe kapott besorolást…
- A nem túl könnyű helyett a pokolian nehéz jelzőt használnám. Mit mondjak, alaposan belehúztunk. A szövetség majd megfogalmazza, mi a hivatalos célkitűzés, mi pedig igyekszünk megfelelni az elvárásoknak. November 18-án a tatai edzőtáborban kezdjük meg a közös munkát, aztán az Eb előtt a szombathelyi Pannon Kupával készülünk a tornára. Ausztria, Horvátország és Macedónia ellen.
- Már ne is haragudjon, de az osztrák, horvát, macedón triót még csak véletlenül sem lehet egy lapon említeni a francia, dán, román hármassal. Nem lenne célszerű ütőképesebb riválisokkal hangolni a nagy megméretésre?
- Badarság lenne leírni Ausztriát, Macedóniát vagy Horvátországot. Egyébként is, a fokozatosság híve vagyok. A Pannon Kupa jótékonyan hathat a formaidőzítésre, ezeken a meccseken gyakorolhatjuk a támadófigurákat, és összeállhat a védekezésünk is. Olyan válogatottat szeretnénk, amelyik jól és eredményesen játszik. Lehetőleg már az Eb-n.
- És mi kell ahhoz, hogy elmélete a gyakorlatban is megvalósuljon?
- Vékony jégen táncol a magyar kézilabdasport, a női válogatott azt jelenleg nem bírja el, ha ismét egyszerre dől ki a sorból két klasszisunk, Görbicz Anita és Tóth Tímea. Egyikük hiánya is érzékeny veszteség, mindkettejüké meg pláne. Ha viszont mindenki hadra fogható, bárkit legyőzhetünk.
- Ha már úgyis kiemelte a londoni játékok jelentőségét, milyen szerepelt tölthet be a magyar női kézilabda-válogatott 2012-ben, a nemzetközi mezőnyben?
- Nincs mese, ott kell lennünk a legjobbak között. Konkoly Csabával összeállítottunk egy huszonnyolc fős listát, olyan játékosokkal, akikre hosszútávon számíthatunk. Ez egy belső használatú jegyzék, de egyik név sem véletlenül került a noteszbe…
