„Amikor kellett volna, nem kaptuk meg az esélyt. Amikor pedig megkaptuk, akkor nem éltünk vele – mondta Konkoly Csaba. – Nem védekeztünk elég agresszíven, nem találtuk meg a kellő távolságot. Hiába az akaratunk, ha az nem érvényesült. Pedig érvényesülhetett is volna, de úgy érzem, hogy nem kaptuk meg rá a lehetőséget. Az első mérkőzés után már megfogtuk a kupát, de most végül elengedtük. Két éve elődöntős volt a csapat, most döntős, de úgy érzem, nem magától értődő, hogy jövőre meg is nyerjük a BL-t, erre most volt nagyon jó esélyünk, ezt most kellett volna megcsinálnunk.”
„Bántó, hogy ilyen kis különbséggel maradtunk alul – értékelt Kovacsics Anikó, a győriek egyik legjobbja –, hiszen nagyon közel voltunk ahhoz, hogy még nagyobb eredményt érjünk el. Az első mérkőzés és a visszavágó között nagy különbség volt, hogy a védekezésünk ezúttal nem állt össze, ez pedig megbosszulta magát. Meg kell említenem a Viborg kapusát, Haraldsen, aki nagyot védett ma és döntő érdemeket szerzett csapatának a BL-győzelemben. A ziccerekig még csak-csak eljutottunk valahogy a jól záró dán fal ellen, de akkor ott találtuk magunk előtt Haraldsent, akiben aztán rendre elakadtunk. A héten arra készültünk lélekben és taktikával, mit kell játszanunk, ha hátrányba kerülünk. Végül meg is lépett a Viborg, csak hagytuk őket nagyon elmenni, ez is döntő volt.”